Az utóbbi hónapokban eddig soha nem tapasztalt módon került az érdeklődés középpontjába a gazdatársadalom. A választási kampány során a pártok kivétel nélkül keresték a gazdák kegyeit, ígéretekben, ajánlatokban nem volt hiány. Viszont a sok kampánybeszéd mellett valóban értékes meglátások is elhangzottak.
Például minden párt úgy értékelte, hogy a gazdáknak meg kell erősíteniük önszerveződésüket, érdekképviseletüket. Igaz, a politikusok az „alulról felfelé történő építkezést” saját szájuk íze szerint, saját embereikkel képzelik el, de a gazdák számára ez a megfogalmazás valóban építő jellegű lehet. Ha sikerül mentesíteni a politikai befolyástól a gazdamozgalmakat, az önszerveződést, van esély arra, hogy rövid idő alatt valóban elismert, meghallgatott társadalmi réteggé váljanak a gazdák – akiknek egyelőre csak kampányidőszakban udvarolnak a hatalmasságok. A gazdáknak kell eldönteniük, kik legyenek a helyi, megyei vezetőik, kik az országos megbízottaik, kikre bízzák parlamenti képviseletüket. Sőt, az agárintézmények, kamarák élére is az ő javaslatukkal kerülhetnének a vezetők. Ezen a téren a politikumnak nem szabad beleszólása legyen, nem szabad kompromittálnia az amúgy is érzékeny gazdatársadalmat. Szükség van a politikusokra, de csak ha valóban segítenek, odafigyelnek az igényekre, meghallgatják a kéréseket, és nem csupán kampányidőszakban szervezik (vagy sajátítják ki) a fórumokat, gazdatalálkozókat.
Nem lehet elég sokszor hangsúlyozni: az agrárszférának politikamentessé kell válnia, s annak is kell maradnia. A gazdák politikusi észosztás nélkül is meg tudják termelni a búzát, tejet, húst. A politikai támogatásra viszont szükség van: igényük szerint kell hozni a törvényeket, szabályokat, rendeleteket, melyek segítik a szülőföldön, a vidéken való megmaradásukat.
Bokor Gábor