Kemény kézzel jár el a törvény mindazokkal, akik vétenek a természet ellen – ez rendjén is.
Az viszont nincs rendjén, hogy vannak kivételezettek, akik kényük-kedvük szerint bánhatnak el környezetü(n)kkel, és ezért hajuk szála sem görbül.
Több mint egy éve a Rétyi Nyírben, Ferencvárosban derékban kettévágtak egy fenyőt, a megcsúfított fára szekeret futtattak fel. A közhangulat ítélkezett, aztán annyiba maradt a dolog, a szekér azóta sem szállt le a fáról. A tettes, látva sikerét, újabb három-négy fenyőt csonkított meg. A hat-hét méteren lefejezett, ágaitól megfosztott fákra műanyag gólyákat, tyúkokat, kakasokat ültetett. S hogy a természettel való összhang teljes legyen, a megnyomorított, csúffá tett fák törzsét fénylő lakkal kente be. Mindezek mellett fel sem tűnnek a telken (melynek kerítését idén tették betonalapokra, szinte méterrel kihozva az út felé – erre vajon volt engedély?) békésen lapító gipszőzek, -szarvasok… Mi ez, ha nem a természet tudatos megcsúfolása, a környezettel szembeni jóérzés sárba tiprása?! Ha a tettes ezt így látja jónak, környezetrombolás címén miért nem lépnek fel vele szemben az illetékesek? Hol marad ilyenkor a hatóságok kedvenc eljárása, a pitiáner, tyúklopásos ügyekben oly gyakran bevetett hivatalból való fellépés?!
