A téma régi, ha nem csal az emlékezet, a megyeszékhelyi városháza tetején lobogó zászlóval kezdődött a pörpatvar. Törvény szerint ott nincs is kötelező helye a trikolórnak – azaz mégis, mert annak története van, a horthysta-fasiszta iga alóli felszabadulásra kell emlékeztetnie. A vélt „kihágásokat” ellensúlyozandó, legutóbb már azt is előírták, bárhol összecsapnak két cintányért, ott elöljáróink kötelezően tűzzék magukra a nemzeti színeket. Közön­ségessé, mindennapivá degradálják, lejáratják, megalázzák a román trikolórt. Ha ez a szándék, akkor érthető, miért nem szúr szemet a lobogó tényleges alázása.
Kovászna–Vajnafalván, a Kopacz-hegy oldalába két évvel ezelőtt egy fenyő tetejére tűzték ki a trikolórt. Hadd lássa az egész világ, milyen világot élünk. Később a közelben egy másik fenyőn is kihajtott. Díszőrség került melléjük, kutyát láncoltak a fa derekához, hadd védje a nemzeti jelképet. Étlen, szomjan strázsált az eb, vonított, ahogy engedte szorosra húzott nyakörve. Amikor a kovásznai tanácsban szóvá tették a fenyőre tűzött zászló ügyét, szinte botrány lett belőle: hogyan is meri valaki megkérdőjelezni a zászlóállítás jogosságát?! (Az már csak pikantéria, ahogy támadják a város zászlóját is, ahelyett, hogy büszkén mutatnák a világnak: lám, Kovásznának van saját lobogója…)
A divat továbbgyűrűzött, ma már Kommandón, a falu villanegyedében is kirügyezett egy fenyőn a trikolór. Sokan nem tulajdonítanak neki fontosságot, de aki akarja, megérti üzenetét.
Ugyancsak Kommandón a nemrég felújított országzászlórúdra is felvontak egy nemzeti lobogót. Méltó ceremóniával, magas rangú vendégek előtt, megadva a nemzeti jelképnek járó tiszteletet. Az ünnep végével bevonták a zászlót, összefogták, és féltve őrzött kincsként tartogatják, míg újra el nem jön az idő, hogy ott loboghat az árboc tetején.
Némelyeknek ez utóbbi zászlófelvonás sem tetszett. Nem tudják, akarják megérteni, hogy egy nemzet zászlóját ereklyeként kell tisztelni és kezelni. És nem fenyőfák tetején lobogtatni.