A szerzett szívbetegségek esetén a legnagyobb kockázati tényező a rossz vércukoregyensúly, ezt követi a dohányzás, a zsírbő táplálkozás, a mozgáshiány, a stressz — indította előadását dr. Albert István belgyógyász-kardiológus főorvos. Az életkor előrehaladtával lerakódások keletkeznek az erek belhártyáján, ezek szűkületet okoznak, növekszik a vérnyomás, és az érrendszer máris betegnek tekinthető. Sepsiszentgyörgy lakosságának fele magas vérnyomásos, ami azt jelenti, hogy esetükben 130/80 Hgmm-nél magasabb értéket jegyeznek (cukorbetegeknél megengedett a 140/90-es érték), és többségüknél az összkoleszterin meghaladja a megengedett 4,5—5 mmol/l-t, az LDL-koleszterin pedig nagyobb 3 mmol/l-nél, ami szintén kóros. Albert doktor szerint még a szívbetegnek is kötelező az ellenőrzött mozgás, de a megelőzésben is egyik legfontosabb tényező a testedzés, ami napi legkevesebb félórás sétát, gyaloglást, kerékpározást jelent, amikor céltudatosan (nem bevásárlás közben) mozgunk. Rehabilitációval a szívinfarktust szenvedett ember esetében is elérhető a betegség előttihez közeli életminőség, de mivel az infarktusok kétharmada azonnali halálhoz vezet, a betegek csupán egyharmada éli túl az első perceket és kerül kórházba, nagyon fontos a megelőzés.

A diabétesz másik igen gyakori szövődménye a kis erek megbetegedése, ami többek között károsítja a vesét, cukor kerül a vizeletbe, beáll a fehérjeürítés, az alapbetegség társul a vesebetegséggel — hangsúlyozta dr. Ivácson Zsófia nefrológus szakorvos. Ez a típusú szövődmény a cukorbetegek közel negyven százalékánál jelentkezik tizenöt-húsz év rossz vércukoregyensúly után, korábban a felnőtt diabéteszesek meg sem érték azt a kort, amikorra veséjük károsodott. Az előadó szerint nem elég, ha az orvos tanácsolja a diéta betartását és az életmódváltást, erről az egyénnek kell meggyőződnie és döntenie. Hangsúlyozta a háziasszonyok felelősségét az étkezési szokások kialakulásában, mert tapasztalat szerint ezeken nagyon nehezen változtatnak az emberek.