Mielőtt folytatnám körsétámat, hadd közöljek egy hírt:
A külhoni magyar óvodák vonzóvá tétele a fő célja annak a programsorozatnak, amelyet 2012 A KÜLHONI MAGYAR ÓVODÁK ÉVE mottóval hirdetett meg a nemzetpolitikai államtitkárság Budapesten. Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár elmondta: e célra százmillió forintot különítettek el a Bethlen Gábor Alapból, különböző cselekvési terveket dolgoznak ki, és olyan programokat szeretnének megvalósítani, amelyek segítik a külhoni magyar óvodák fejlődését.
A Szabó Lajos Általános Is­kolába lépve kellemes meglepetésben volt részem. Fábián Tibor csernátoni tornatanár éppen ma tartotta az osztatlan osztály tizenkilenc tanulójának – öt első, hat második, három harmadik és öt negyedik osztályos – a tornaóráját a jól felszerelt, nem túl nagy, de rendezett tornateremben. Az ikafalviak szerencséjére egy holland rendőrcsapat nagylelkűségének, munkájának eredményeként a teremben van bordásfal, bak, ló, dobbantó, ugróasztal, szőnyeg, két kosárpalánk, van kosár- és focilabda... A kinti pokoli meleg itt, bent nem éreztette hatását, a gyerekek nagy odaadással, szorgalommal, ráfigyeléssel gyakorolták a kosárra dobást, a labdavezetést...
– Ebben a nagy melegben jobb bent dolgozni – így a tanár úr. – Itt, bent töltöttük a telet is – néha ki-kimentünk szánkózni, hógolyózni –, nagy figyelmet szentelve a testgyakorlat tornaágára, ezen belül a különböző izomcsoportok átmozgatására, fejlesztésére, na és természetesen a gyerekek ütem- és ritmusérzékének, valamint akarati, erkölcsi tulajdonságának fejlesztésére. Részei ezek mind a személyiség formálásának. Túl a tornán szerepet kapott a sportjáték is. Mert játszani kell. A tavasz beálltával gyakran kivonultunk az udvarra, mely ugyan nem sportpálya, de megtalálom a helyét és módját a testnevelési órának...
Sportversenyekre az atlétikai rendezvényeket leszámítva nem tudunk menni, nagy a gyerekek közötti korkülönbség. Az atlétikai versenyeken már második osztályos korától rendszeresen részt vesz Dombi Anita. Rátermett, ügyes, tehetséges kislány, ha lesz kitartása, a felső tagozaton érvényesítheti képességeit.
Az ikafalvi iskola tanítónője Nagyoláh Ilona, akinek ez a tanév lesz az utolsó, hiszen vonul nyugdíjba.
Az óvodában  Nagyoláh Attila fogad, és tíz aranyos gyerek – három kicsi, három közép-, három nagy- és egy előkészítő csoportos. Attila tíz éve tanít az óvodában.
– Szabadjátékkal kezdjük a napot, élünk a különböző „sarkok” (könyvtár, baba-, építősarok...) kínálta lehetőséggel, na meg a mozgásos játékokkal, mindezek a zene, főleg a népzene és a mondókák kíséretében – mondja Attila. Aztán következik az első kötött tevékenység, majd a tízóraizás, az újabb kötött foglalkozás... A játék gyakran szerepel tevékenységünkben, a gyerekek igény­lik, itt bent, a teremben vagy kint, az udvaron. Hála az állami, a községi támogatásnak, a derék hollandoknak (többször is megfordultak itt nálunk) jól felszerelt iskolánk, óvodánk van. Ha netán valamiről megfeledkeztek, azt pó­toltuk mi, pedagógusok. Pályázat útján nyertünk és vettünk hangszereket, zenekart alakítottunk – Csorba Ákos harmonikás, Nagy­oláh Gedeon nagybőgős, Bartos Attila brácsás, jómagam hegedülök –, részt vettünk Kalota­szentkirályon a népzenetáborban, hadd töltődjünk fel a népzene szeretetével, itthon aztán rendszeresen táncházat tartunk a tornateremben. Nagy odaadással igyek­szünk összekötni a mozgást a zenével. Belejött a zenekar, fel-fellép ilyen-olyan alkalmakkor (farsang, március 15., nők napja...). Na de menjek tovább, s hadd mondjam el, gitártanítás is működik itt, Ikafalván, egy kisebb és egy nagyobb csoportban. Hogy hol tartunk, azaz hol tartanak a csoportok, az kiderül most az évzárón, az első hivatalos fellépésükön. Ezen az évzárón egyébként az iskolások mellett fellépnek az óvodások is, két színdarabbal – A kőleves, A róka és a libák – készülnek, na meg egy énekes-verses összeállítással. Nagy a szereplési vágy, láz, mindenki meg akarja mutatni, mit tanult, mire képes.
Kellemes érzésekkel feltöltődve hagytam el az iskolát, az óvodát. Amit itt láttam, az a pedagógusi hivatás becsületére válik. Meggyőződésem, jól felkészült gyerekek mennek fel az osztatlan osztályba, onnan a felső tagozatra. Elismerés és köszönet ezért a pedagógusoknak – Nagyoláh Ilo­nának, Fábián Tibornak, Nagyoláh Attilának.