A magyar sportvezető Stankovits Szilárd ötlete volt – 1926-ban a Nemzetközi Atlétikai Szövetség elé is terjesztette – az atlétikai Európa-bajnokság rendszeres megszervezése. Nem fogadta el a NASZ. Közben az olimpiai játékok során egyre jobban kidomborodott az amerikai atléták fölénye, ez pedig felkeltette több európai nemzeti szövetség figyelmét, s kezdték pártfogásukba venni Stankovits ötletét.
1932-ben Los Angelesben a NASZ rábólintott az Európa-bajnokság ötletére, s meg is bízott egy magyar szakbizottságot a részletek kidolgozásával. Egy évvel később, tehát 1933-ban Berlinben a NASZ tanácsa jóváhagyta az első Európa-bajnokság megrendezését. E nemes feladatot Olaszországra bízta. Így lett az I. atlétikai Európa-bajnokság helyszíne Torino, időpontja: 1934. szeptember 7–9. Huszonhárom ország küldte el atlétáit, tizenhat szerzett pontot, kilenc pedig osztozott az aranyérmeken – köztük Magyarország is. Az első Európa-bajnokok: Szabó Miklós (800 m), Kovács József (110 m gát). Eleinte négyévenként írták ki a kontinensviadalt, később rátértek a kétévenkénti szervezésre. Kellett is, ha lépést akartak tartani a tengerentúliakkal, az afrikaiakkal, akkor versenyre nagy szükség volt, hiszen a kontinensviadal minden alkalommal főpróba is volt az olimpiai vagy a világbajnoki vetélkedők előtt.
Az idei Európa-bajnokság – helyszíne Helsinki, időpontja június 27.–július 1. – a harmadik londoni olimpiai játékok főpróbája lehet, hiszen egy hónap múlva, egészen pontosan július 27-én kezdődik a XXX. NYÁRI OLIMPIA. Úgy van, főpróbája lehet, hiszen minden olimpiai résztvevőnek megvan a maga elképzelése, terve, s több mint valószínű, hogy nem Helsinkire időzíti a csúcsformáját, de egy kontinensviadali verseny jól kiegészítheti a felkészülés programját. Ugyanakkor az Európa-bajnokság éppen az előbbiek miatt kitűnő lehetőséget biztosít az új hullám előrenyomulásához, az új üstökösök feltűnéséhez. Minden tekintetben érdekesnek ígérkezik a helsinki nagy erőpróba.
A címvédők (elöl a férfiak, aztán a nők):
100 m: Lemaitre (Fr) és Sailer (Né), 200 m: Lemaitre és Soumaré (Fr), 400 m: Borlée (Bel) és Firova (Or), 800 m: Lewandowski (Len) és Szavinova (Or), 1500 m: Casado (Spa) és N. Fernández (Spa), 5000 m: Farah Mo (NBr) és Bekele (Tör), 10 000 m: Farah Mo és Abeylegesse (Tör), maratoni: Röthlin (Svá) és Balciunaite (Lit), 4x100 m: Franciaország és Ukrajna, 4x400 m: Oroszország és Oroszország, 20 km gyaloglás: Emeljanov (Or) és Kanyiskina (Or), 50 km gyaloglás:Diniz (Fr), 110 m gát: Turner (NBr), 100 m gát: Yanit (Tör), 400 m gát: Greene (NBr) és Antyuk (Or), 3000 m akadály: Mahiedine (Fr) és Zarudnyeva (Or), tízpróba: (Fr), hétpróba: Ennis (NBr), magasugrás: Sustov (Or) és Vlasic (Horv), rúd: Lavillenie (Fr), Feofanova (Or), távol: Reif (Né) és Radevica (Let), hármas: Idowu (NBr) és Szaladuha (Uk), súly: Mihnevics (Feh) és Osztapcsuk (Feh), diszkosz: Malakowski (Len) és Perkovic (Horv), gerely: Thorkildsen (Nor) és Stahl (Né), kalapács: Charfreitag (Slk) és Heidler (Né). Kíváncsian várjuk, hány címvédőt jegyezhetünk.(á)
