Még mindig tartanak az európai parlamenti választások pártonkénti elemzésének folytatásos regényfolyamai: Geoană szocdemjei igen elégedettek teljesítményükkel, hiszen az exit pollokban a megjósolt arányok felett teljesítettek, s a végső, hivatalos összeszámolásnál kiderült, hogy néhány százalékos emelkedésük éppen a demokraták megsaccolt eredményeit kisebbítette.
Persze, szocdeméknél nem éppen mindenki elégedett, a ,,vészmadarak", Ion Iliescu tiszteletbeli elnök rendkívüli kongresszust sürget, Adrian Năstase pedig arról értekezik, hogy pártjának újra csatasorba kellene állítania igazi nagyágyúit, hogy hitelesen közvetítsék a tömegek felé a szociáldemokrata üzeneteket. Nyilvánvaló, hogy az egyik — tán legfontosabb! — nagyágyúnak önmagát tartja. Iliescu, ahogyan öreg hollókhoz illik, csak károg és jajveszékel, állítván, hogy szeretett pártja még soha nem volt ily mélyrepülésben, s az utolsó választások óta tíz százalékát veszítette el népszerűségének. Hogy mit gondolnak és mit mondanak szocdem berkekben, az az ő dolguk, szerény vélekedésünk szerint ez a kriptokommunista utódpárt ennyit sem érdemel.
Demokratáék többre számítottak, olyan átütő sikerre, melynek azonnal kormányváltáshoz kellett volna vezetnie, de ez nem jött össze, s bár Emil Boc pártelnök diadalról szónokol, Cotroceni-ben az államelnök atyamester nem igazán elégedett a teljesítménnyel, s bár rossz nyelvek azt suttogják, hogy éppen ő volt a felelős a DP várakozáson aluli teljesítményéért, mert a szavazók egy részét ,,átterelte" az LDP (Stolojanék) táborába, most mégis vidéki demokrata fejeknek kell hullaniuk, mert nem rugdostak elég potenciális támogató szavazót az urnák vidékére.
Stolojanék teljesen elégedettek, s maguk sem hiszik el, hogy ilyen jól tudtak szerepelni novícius és hibrid párt létükre. Az egykori ideiglenes miniszterelnök már csomagol, komolyan készül Brüsszelbe, bár ez azzal a veszéllyel is járhat, hogy alvezére, Stoica idehaza kitúrja majd a helyéből.
A liberálisok tartásosak és szerények: ők ennél többre nem is számítottak, s ezzel végig lehet kormányozni még a hazai parlamenti választásokig hátralévő időt. Az RMDSZ társaságában természetesen — esetleg egy új parlamenti többség eléggé természetellenes fölfalazásával, mely a szocdemeket is a hatalom pitvarába engedné —, s ki lehet húzni az igazi elszámolásokig.
A magyarság (itt mindkét táborról beszélni kell) igazi pürroszi győzelmet aratott, hiszen ha tíz-tizenöt százalékkal több román választó járul az urnákhoz, a mi szemünk ugyancsak koppanhatott volna. Aztán azt se feledjük el, hogy részvételünk ugyan tényleg magasabb volt az országos átlagnál, de önmagunk lehetőségeihez mérten ugyancsak alacsony: körülbelül minden második magyar választópolgár ment el voksolni.
Van, aki ezt is túl soknak tartja, mondván, hogy ennyi magyar nincs is, s a választásokat meg kellene ismételni. Hát savanyú a szőlő Vadimék és Voiculescuék lugasában... De minket nem ez érdekel igazán.
