2007. nevember 25. az a nap, amely a romániai magyarság életében egy új, reményekben és valóságban is gazdag időszak kezdetét jelentheti.
A harcot viszont nem nyertük meg, de meg kell vívnunk a romániai magyarság érdekében, a törvények szabta keretek és előírások szigorú betartása mellett.
Éppen ezért politikai és civil szervezeteink becsületbeli kötelessége — az élükre választott vagy kinevezett személyekkel és azok tanácsosaival, elemzőivel, stratégáival egyetemben — a romániai összmagyarság összefogása olyan formában, hogy mindenikük sarkalatos problémái befoglaltassanak a közös célkitűzésekbe, ami csak akkor lehetséges, ha egymással szemben nyitottak vagyunk, ha egymás elveit elfogadjuk, és kompromisszumok árán egységes (de nem diktatórikus) tevékenységi tervet dolgozunk ki. Mindezek feltételezik a korrekt hozzáállást, a gerincességet, a jó példamutatást, az egymás iránti segítőkészséget, a tisztességet, teljesen kizárva a lejáratást, a becsmérelést, az alaptalan kritikát.
Ha mindezeket sikerül elérni, mindenkit pozitív hozzáállásra hangolni, hogy a magyar ajkú szavazópolgárok — a megfelelő időben — legalább 60—70 százalékban járuljanak az urnák elé, majd csak akkor mondhatjuk magunkról, hogy a jövőnkért és fennmaradásunkért vívott harc e szakaszát is megnyertük.
Zelch Ervin, Barót