Színes, újdonságokkal teli helyhatósági választásokat tudhatunk magunk mögött. Nemcsak a megválasztott személyek kiléte hozott meglepetéseket, a tanácsokban megkötött koalíciók is számos váratlan fordulattal szolgáltak.
A tanácsokba bejutó politikai alakulatok közötti egyezségek annyira változatos képet mutatnak, hogy azt gondolhatnánk, a nép, az istenadta nép akarata érvényesült helyi szinten. A pártérdekek azonban messze a népakarat fölé emelkednek, az alpolgármesteri tisztségek elnyeréséhez pedig torzszülött kényszerszövetségeket erőltettek felsőbb szintekről.
Zabola esete kirívó. Az eddigi alpolgármester ellen a faluban a többségnek nem volt különösebb kifogása. Egyetlen (végzetes) hibája, hogy MPP-tag, ez semmissé tette minden jó tulajdonságát, és kimondatott – felsőbb körökben –: bárki, de ő nem lehet többé alpolgármester Zabolán. Az RMDSZ hat tanácstagjának voksa azonban nem lett volna elegendő leszavazásához, így maguk mellé állították a Szociál-Liberális Szövetség két román képviselőjét. Nem is gondoltak arra, hogy magyar–magyar szövetséggel érvényesítsék akaratukat. Ha az MPP-vel való együttműködést indulásból ki is zárták, paktálhattak volna az EMNP-vel. S bár a választások előtt kutya-macska barátság volt utóbbi két párt között, most közös kisebbségi frakciót hoztak létre. Korábban kanál vízbe fojtották volna egymást, de engedtek a szükségnek, és mégis magyar–magyar egyezségre jutottak – ami méltánylandó.
Nagyborosnyón az RMDSZ-nek nem volt szüksége partnerre a többségi frakció kialakításához, az EMNP-nek annál inkább. Egyetlen lehetőségük maradt, a liberális képviselő támogatásának elnyerése, őt ajánlották hát az alpolgármesteri tisztségre. Rossz választásnak bizonyult azonban a néppártiak részéről román párt magyar anyanyelvű, roma nemzetiségű képviselőjét nevesíteni. Magyar párt magyar jelöltjével talán arra is lett volna esélyük, hogy szavazatot csaljanak el az RMDSZ-től. Újból hangsúlyozzuk: ezek és a hasonló kényszerszövetségek kivétel nélkül a megyei pártvezetések akaratát érvényesítették, figyelmen kívül hagyva a helyi népakaratot.
Olyan esetről is tudunk, amikor a tanácstagok nem kívántak alpolgármestert választani. Bodokon 22 éve helyettes nélkül kormányoz a polgármester. A faluvezetés feladatát jól ellátta, valószínűleg ezért nem akartak alpolgármestert kinevezni melléje a testület alakuló gyűlésén – ebben az esetben azonban felsőbb nyomásról aligha beszélhetünk.
