A Bogyó csoport Háromszék meghatározó autókereskedése. Ehhez társul a szervizhálózat, minden, amit jelen pillanatban megkövetel a piac, illetve a gyártók, importőrök feltételül szabnak. Bogyó István és felesége, Csilla gyakorlatilag családi vállalkozásként működteti a négy márkát forgalmazó hálózatot. A rendkívül rossz évet taposó hazai autópiac esélyeiről, változásairól Bogyó Istvánt kérdeztük.
– Milyen helyzetben van a hazai autópiac?
– Ebben az évben mélyponton van. A hét-nyolc évvel ezelőtti fellendülés után az első csökkenő év a 2008-as volt. 2007 jelentette a csúcsot, Romániában közel 300 ezer új autót adtak el, ebbe természetesen a haszonjárművek is beletartoznak, s bár 2008 szeptemberéig még tartott a növekedés, a válság miatt attól kezdve már csak csökkenésről beszélhetünk. Összességében már 2008-ban is kevesebb, 287 ezer új autót adtak el, aztán csökkent egészen 100–110 ezerre, az idén nem lesz meg a 90 ezer eladott autó. De ez a mélypont, azoknak a kereskedőknek, akiknek hitelük, állami adósságuk van, nem hiszem, hogy túlélik csőd nélkül ezt az esztendőt. Mi, szerencsére nem tartozunk ebbe a kategóriába.
– Az általános válságon kívül mi az oka ennek a jelentős csökkenésnek?
– Nyilván a válság a legfontosabb, de itthon nem is tudták megfelelően kezelni ezt a helyzetet. Itt van például ez a roncsautóprogram, ami önmagában jó lenne, de ahogy kezelték, az a bizonytalanság gyakorlatilag hatástalanná tette. Most is itt a bizonytalanság, volt az év elején harmincezer jegy, ez ugye 15 ezres eladást generálhat. Aztán valamiért megszakadt, nem lehetett tudni, hogy lesz-e pénz rá, jött a kormányváltás, bedobták ismét, valószínű a Dacia-gyár nyomására, de ismét csak 15 ezer jegyről beszélnek.
– A mélypont egyben azt is jelentheti, hogy innen már csak fejlődésre lehet számítani?
– Véleményem szerint ennél mélyebbre nehéz lenne menni, bár a tavaly is így éreztük. Mégis, négy-öt év hanyatlás után, mivel lovasszekérre, biciklire nem lehet visszatérni, az autópark, főleg a cégek vonatkozásában, elhasználódik, ezért a következő évre enyhe, tízszázalékos növekedést jósolok. Ez persze azt jelentheti, hogy még mindig a 2010-es átlag alatt leszünk.
– Milyen más eszközzel rendelkezik a kormányzat, hogy serkentse a piacot?
– A roncsprogram jó, közvetlen hatású eszköz. Ezenkívül elsősorban közvetett intézkedések, az általános fogyasztást serkentő programok jöhetnek számításba. Itt az igazi hatás nem a kormány, hanem a bankok részéről jöhet, amikor hallani fogjuk, hogy beindul a hitelezés. Olyan méretű növekedés, mint a kétezres évek derekán, biztos nem lesz, mert az akkori olcsó hitelek dobták meg a folyamatokat, de abból a helyzetből nagyon sokan tanultak. A minden fogyasztást hitelből fedezni időszak lejárt, főként a kisebb értékű fogyasztási cikkek tekintetében. Az sem volt normális, hogy a plazmatévétől a kirándulásig mindent hitelből vásároltak az emberek.
– Milyen mértékben jellemző ez a jelentős zsugorodás a hazai piacra, hiszen gyakorlatilag harmadára csökkent a forgalom néhány esztendő alatt?
– A környező országokban is jelentős csökkenés mutatkozott. Korántsem ilyen mértékű, mint nálunk, de számottevően szűkült a piac. Érdekes, hogy nem a luxusautók, az majdnem szinten maradt, még csak nem is a középkategóriás márkák, hanem az olcsóbb autók piaca zuhant. S ez magyarázza azt, hogy nálunk miért volt nagyobb mértékű a zuhanás, mint a környező országokban: a fogyasztói hiteleket általában a vékonyabb pénztárcájú emberek vették fel, ők lennének az olcsóbb márkák vásárlói is. Ugyanakkor ők azok, akik hitelspirálba kerültek az olcsó fogyasztói hitelek miatt.
– Milyen gazdasági törvények uralkodnak egyébként az autókereskedelemben?
– Az importőrök, illetve a gyártók határozzák meg általában, hogy melyik eladóval, dílerrel, milyen hálózattal dolgoznak. Az eladó jelentkezik egy márkánál, annak megvannak a standard elvárásai, el kell végezni a megfelelő beruházásokat, hogy az eladási jogot megadják. Ha nagyon hétköznapi módon akarok fogalmazni, egyelőre pofára megy. Jövőtől ez drasztikusan meg fog változni: az uniós normák szerint 2013 májusától sem az importőr, sem a gyártó nem tudja elutasítani azt a kereskedőt, aki teljesíti a standardokat, nem tud úgynevezett exkluzivitást biztosítani. Ennek persze van jó és rossz oldala. Jó, mert a verseny minőséget hoz, de rossz, mert a piac oszlik, ráadásul olyan szereplők is bejöhetnek, mint az üzletláncok. Ők rég be akarnak törni erre a piacra.
– Egyébként mi a titka a jó autókereskedőnek?
– Nincs semmilyen különleges titka, ha valaki jó kereskedő, az a kalapot is, az autót is el tudja adni. Ez az egyén felkészülésétől, a megnyerőképességétől függ. Persze, van specifikum, például az autókereskedés egyértelműen márkafüggő. Manapság rengeteg a szép autó, de vásárláskor arra is gondolnak immár a vevők, és helyesen, hogy négy-öt év múlva az autót le kell cserélni.
– És a Bogyó csoportnak van-e titka? Hogyan lehet egy Dacia-szalonból immár négy márka exkluzív forgalmazójává lenni?
– Jövőtől, mint említettem, megszűnik az exkluzivitás, de reményeim szerint akkor is talpon tudunk maradni, mert az eddigi receptet folytatjuk: minden nyereséget befektetni a fejlesztésbe.
