Az igényes kivitelezésű album megjelentetőinek véleménye szerint mindez egyértelműen annak köszönhető, hogy az egységes földrajzi-gazdasági térként értelmezett Kárpát-medence egységes gazdaságpolitikai koncepció, egységes irányítás alatt rendelkezett saját erőforrásaival. Az albumban szereplő 74, magyarázattal ellátott térkép, illetve hat grafikon révén, amelyet az első világháború korszakában (az eredeti második, bővített kiadás 1920-ban jelent meg) tevékenykedő legjobb szakemberek állítottak össze Emich Gusztáv magyar kir. kereskedelemügyi miniszter felkérésére, és az 1913-as gazdasági év adataira épülnek, kirajzolódik a Kárpát-medence huszadik század eleji állapota. A térség általános víz- és földrajzi bemutatásán túl a forgalom (elsősorban a vasúti hálózat), az energia (széntermelés, ásványi anyagok), a népesség, műveltség, a hitelintézetek, a mező- és erdőgazdaság, az ipar és bányászat, az államháztartás azok a fejezetek, amelyek a magyar királyság gazdasági potenciáljának vidékenkénti elosztását is bemutatják. A második kiadás előszavában ez olvasható: „Magyarország egyes vidékei gazdaságilag teljesen kiegészítik egymást...”
A trianoni békediktátum épp ezt az egységes és önálló fejlődési folyamatot szakította ketté, a térképek elé helyezett fólia, az elszakított területek körvonala azt is jelzi, hogy milyen mértékben roncsolódott ez a fejlődési potenciál. A hasonmás kiadói nem titkolják, olyan sikeres gazdasági modellt kívánnak visszahozni a közgondolkodásba, amely tényekkel bizonyította életképességét, amelynek eltörlése minden Kárpát-medencei nép kárát okozta, és amely – más gazdasági összefüggések közepette – az autonómiák rendszere révén ismét életképes lenne. Sőt, a térségben ezáltal a nemzettudat objektivizálása is megvalósítható, az erőforrások megosztottsága megszüntethető, a gazdasági fejlődés szerves növekedési pályára állítható.