Súlypontjait illetően tevékenysége azonban sarkalatos változáson ment át, maga új irányban keresi a kibontakozást, és kísérletei tanulságosaknak tűnnek. Hallottak-e például a rozsdamentes pityókáról, melyet nem kell ragyaverés ellen permetezni? Ennek hallatán Háromszéken sokan kapásból ki tudják számítani, mennyivel lesz olcsóbb egy hektár művelése, ha a ragyafertőzéssel nem kell hadakozni, mert a kérdéses burgonyafajta ellenáll e kártevőnek, saját erejéből leküzdi azt. Ugye, nem is jelentéktelen a megtakarítás? De tartsunk sort, hadd kérdem meg előbb, miért kellett tehenészetét leépítenie. A válságok, az EU-s csatlakozás körüli és utáni viszontagságok nem kerülték el őt sem.

Költöttünk, költöttünk
– Emlékszem, százas fejőstehénállomá­nyát felére csökkentette volt akkor. Azóta fölszámolta teljesen ?
– Nem, de jelentősen csökkentettem, tíz fejőstehenem és nyolc üszőm van pillanatnyilag. Az utóbbi tíz évben a tej felvásárlási ára nem nőtt, sőt, relatív értékben csökkent. 2001-ben 7000 lej volt, és az idén februárban szintén annyi, azaz 70 bani. Azóta nőtt ugyan valamelyest, de a nagy baj az egész ágazat elhibázott szakigazgatási politiká­jában és gyakorlatában rejlik. Bele lehet fáradni ebbe. Ha nekünk ma az uniós területalapú támogatást nem adnák, régen be kellett volna zárni minden kaput. A meghirdetett pályázati pénzek nehezen elérhetőek, a bürokrácia hatalmas, a gazda kiszolgáltatottsága nagy. No, de a tehenészet: a burgonya- és búzatermesztés az aszályos éve­ket megszenvedte, óriási költségekkel dolgoztunk, a veszteségeket, akinek volt állatállománya, annak értékesítéséből fedezte. A 2005-ben eladott teheneimből Erdővi­déken egyiket-másikat még mindig fejik, olyan értékesek, pedig már akkor négy-öt évesek voltak... Költöttünk, költöttünk, költöttünk és nem tudtunk olyan terméseredményeket elérni, amilyeneket elvártunk volna.

Földminta
A gazda elégedetlenségében úgy döntött, más kiutat keres.
–  2006 őszén más ötletem támadt, új módon kezdtem el dolgozni. Földmintát vettem, és kiküldtem Miskolcra, hogy állapítsák meg, milyen rovarkártevők vannak benne. Egy másik laborban másik földmintát azért elemeztettem, hogy a tápanyagtartalmát állapítsák meg, a mikroelemekkel kezdve. Ugyanebben az időszakban megkeresett egy ember, aki hozott egy kiló burgonyát, és megkérdezte: vállalnám-e, hogy egy 35 éves kutatás eredményét továbbvigyem. Olyan fajta burgonyáról van szó, mely nagyfokú vírusrezisztenciával rendelkezik. Az illető a hetvenes-nyolcvanas években egy kutatóállomáson dolgozott Sárvári Istvánnal, a néhaival. A brassói kutatóállomásról nyugdíjba ment agrármérnökök is ismerik, nagyobb név a szakmában. Ő egy dél-amerikai fajtára építette rá ezeket a rezisztenciákat, természetes kísérletezéssel és keresztezéssel. Csakhogy a nyolcvanas években ez konkurenciát jelentett volna a nyugati behozatalnak. Az akkori Magyarország első helyen állt a minősített vetőgumó-termesztésben, és ezt a konkurenciának le kellett törnie. Egy bizonyos génállomány félre van téve, ezen még mindig dolgoznak. Milyen körülmények közt: Keszthelyen megtörtént az elmúlt években, mesterségesen lefertőzték a parcellát. Némelyek semmitől sem riadnak vissza, hogy megakadályozzák az ilyen ellenálló fajták elterjedését. Mert ha elterjed, az azt jelenti, nem kell minden évben új vetőmagot vásárolni. A burgonya biológiai értékét a vírusrezisztencia adja. Na most, egy örök fiatal burgonya, el lehet képzelni, mekkora versenytársa a ma leginkább ültetett, vírusérzékeny fajtáknak és termelőiknek, illetve a vetőgumó-előállítóknak.
Nem vagyok nagy ismerője a pityókatermesztés titkainak, de Háromszéken szóbeszéd tárgya, hogy a fonálféreg-fertőzést például a külföldi szállítmányokkal hozták be, s bizony csak azzal lehetett volna elejét venni a bajnak, ha az első időkben a termést megsemmisítik, amiről akkor szó sem lehetett, kísérlet sem történt rá, sem a szervezeti, sem egyéb feltételek nem voltak meg hozzá. Nem másként, kiváló vetőgumóként reklámozták a fertőzött készleteket! Hogy a vírusokkal hogyan állunk, egyszer érdemes lenne szakembereknek erről is beszámolniuk lapunkban. Milyen új élősködővilág vette „kezelésbe” szegény pityókáinkat a ’89-es fordulat után? Milyen hagyományos rákfenék emésztik a termesztést? Íme, a szociális bajok és a növényvilág megpróbáltatásai közt akár párhuzam is vonható. Szabó Györgyre visszatérve: vírusoknak ellenálló két új fajta országos terjesztésének feladatát vállalta időközben.

Ellenszélben
– Tavaly a Zöld Nap alkalmával köz­szemlére tettük az ILA és az ABA fajtát, melyről szó van. Az ILA-t 2010-ben, az ABA-t az idén ismerték el. Amikor a bemutatón a fajták vírusrezisztenciáját ismer­tettem, két idős, nyugdíjba vonult agrármérnök tudott róla, hogy akkor ezek a Sárvári-féle génvonalhoz tartoznak. Mert a kilencvenes évek elején a brassói kutató- és kísérleti állomás meg egy magyaror­szági intézmény kihozott már egy vírusoknak ellenálló fajtát, melyet a holland és hazai burgonyafajtákkal akartak összehasonlítani. Négy faluban állították be a kí­sérleteket, s amikor kiderült, százszázalékos a rezisztenciája a ragyával szemben, egyszer sem kell lepermetezni, akkor valakik úgy döntöttek, ez a burgonyaüzletnek nem jó. De a fajta Rubin néven szűk körben elterjedt azért, Háromszéken szeptember végén, októberben virágzik, késői faj­ta. 95 nap után szárad le a szára, érik be. Visszaszorult, az utóbbi években ugyanis nem érett be, olyan későn virágzott, és túl nagy volt az indája. Rájöttünk, azért, mert túl sok műtrágyát adagoltak hozzá. Ebből fejlesztettük ki az ILA-t.
Nos, Szabó György tehát két új vetőgumófajta lanszírozásában érdekelt.
– Erdély-szerte kisebb csoportok már ter­mesztik e két fajtát. Rájöttek, kevés költség­gel jobb terméseredményt lehet elérni. Per­sze, a nagy reklámnak köszönhetően a külföldi fajták dominálnak még. Nehéz a piacot kézben tartani. A legnagyobb vetőmag-felvásárló a Kárpátokon túli zóna, az olyan 80–85 nap alatt beérő burgonyát igényel. A fajtakínálat óriási, és húsz banitól egy lejig terjed az árlista. Általában mi történik? A vetőgumó készleten marad, vagy termesz­tője szaporítja, és két év után már annyira fertőzött levéltetvek vagy a recéslábú kabóca által terjesztett vírusokkal, hogy termőképessége 35–50 százalékkal is csök­kenhet. Ha ezt veszi meg a háromszéki kistermelő és ülteti el, azzal több a költsége és ráfizet. Ez történt az elmúlt években. Ha viszont az új fajtámmal él, és tízéves futam­idővel számolok, a negyedik évben kons­tans önköltségi ár áll be, ami lassan csökken pár banival, és nem fizet rá végül. Az ILA-t nagyüzemi méretektől pár négyzetméteres parcellákig is érdemes ültetni. Moldvában már termesztik. Hogy érdekeket sért? A Zöld Napon egy zabolai vetőmagtermesztő és importőr azt nyilatkozta, ennyire rezisztens fajta nem is létezhet... A tavaly hu­szonöt árat ültettem, labornövényből előállított, mogyoró nagyságú gumókkal, s amikor ősszel kijött a vírusteszt eredménye, akkor a növényvédelemtől kijöttek, mintát vettek a raktáron fekvő készletből. Ott sajnos más fajták is voltak, három farmon termesztek, és más fajtát is, emiatt az egyik teszt nem sikerült. De ha külön elemezzük, az ILA nem romlik le, vírusfertőzöttsége nulla. Két külföldi laborba is kiküldtem, és ezt igazolták vissza.
2008-ban álnévvel aláírt feljelentés ment a minisztériumba, amelyet ankét követett. Megállapították, Szabó György magántermelőként foglalkozik burgonyatermesztéssel, nem cég révén forgalmaz, ebbe tehát beleszólni nem lehet. Közben Magyaror­szágon a két fajtát nem kevés bonyodalom árán, de szabadalmaztatták. Szabó György ma fajtafenntartó Romániában, nála található még három fajta szaporítóvonala. „Korábban csak kísérleteztem, egy évben három-négy termést is elértem, egy négyzetméteren 3–5 ezer gumót állítottam elő, egy tő háromszáz minigumót is tartalmaz, ami hatalmas mennyiség. Úgy néz ki, úgy rendeződik, mint a szőlőfürt szemei. Leszedem, megkezelem, elültetem, lelocsolom, újból leszedem...” – meséli.

Kísérletezés
Közben a földminta analízise is új irányt szabott gondolkodásának és termelői gyakorlatának. Ennek jelentőségét kár lenne lebecsülni, ugyanis a vegyszerhasználat nagyfokú mérséklését hozhatja magával.
– Rájöttem, hogy a földben dolgozó gombák, a rizottónia, a fuzárium, a pítium, amiről a szakkönyvek szűkszavúan írnak, amelyek különböző hőmérsékleten aktivizálódnak, befolyásolják a termésered­mé­nyeket. A korán elültetett burgonyánál meg­figyelhető a rizottónia támadása. Tu­lajdon­képpen amputálja az első csírákat. Emiatt később hajt, hiányosan kel ki. Akkor kezdtünk gombaevő gombát, egy ún. hiperparazita gombát alkalmazni, amit trioderma asparellumnak hívnak. Minden évben rájöttünk valami újra. Az első az volt, hogy ha e gombához folyamodunk, akkor 40-től 80 százalékig terjedő terméstöbbletet érhetünk el. Mikrobiológiai készítmény formájában forgalmazható, vízben oldható, öt-hat Celsius-fokon hajt ki, harminc fok fölött csökken a tevékeny­sége, harmincötön elpusztul, azaz az emberre nézve nem káros. Ennek kidolgoztuk az alkalmazási módszerét is, 200 gramm, 300 liter vízben feloldott spórát permetezünk ki egy hektárra, az a növényben egy bizonyos enzim működését indítja be, amely erősíti a sejtfalakat, azok olyanok lesznek, mint a várfal, ami a kártékony gombák ellenében megvédi őt. Feleslegessé válnak bizonyos vegyszerek. Ráadásul kiderült, kevesebb műtrágyára van szükség, meg lehet spórolni hektáronként 250 kilogrammot. A termésátlag azért nő, mert a sok vegyszer gátolja a növényt a tápanyag­felvételben. Ezt tehát kiküszöböltük.
A kísérletek eredményét magyar labo­ratóriumok elemzik ki. Szabó György a Román Akadémia illetékes szakbizottságához is fordult együttműködés szándékával, s azt a választ kapta: sajnos, annak a műszeres felszereltsége hiányos, nem tud beszállni a vizsgálatokba.

(folytatjuk)