– Reménykedtünk abban, hogy a román igazságszolgáltatás huszonkét év után tényleg függetlenül működik, de ami most történt, az felébresztett bennünket, hiszen látszik, hogy ennyi idő alatt nem sikerült olyan stabil demokratikus rendet kialakítani, ami ne lenne visszafordíthatatlan. Tulajdonkép­pen egy koncepciós perhez hasonló döntés született, és csak remélni lehet, hogy Románia nem fogja felvállalni a nemzetközi elszigetelődést az ilyen és hasonló ügyei miatt.
A magunk részéről minden olyan nemzetközi fórumot felkeresünk – különböző európai államok nagykövetségeit és az Amerikai Egyesült Államokat is –, ahol nem kérdőjelezik meg az egyház szavahihetőségét. Érveinket, bizonyítékainkat már számtalanszor elmondtuk: nem egy 1992-es telekkönyvi kivonatra alapoztuk az egyházi tulajdonjog bizonyítását, ahogy ezt feljelentőink állítják, és az is hamis álláspont, hogy azért illeti meg a népet az iskola, mert adományaiból épült. Az egyház is a népből áll, és azóta is sokféle adományból építi templomait, intézményeit – előfordul, hogy alig egy-két százalék a saját hozzájárulás, de azért az egyház a tulajdonos. A zavar egyik oka, hogy sok egyházi intézmény önálló jogi személyiséggel rendelkezik, de azért egyházi tulajdon. Akik ezt vitatják, arra a kérdésre a mai napig nem válaszoltak, hogy akkor miért kellett államosítani egy állami tulajdonú épületet? A visszaszolgáltatási bizottságnak arra az egyetlen dologra kellett odafigyelnie, hogy kitől vették el az ingatlant, és azért gondoljuk, hogy koncepciós perről van szó, mert másfél éve minden visszaszolgáltatás leállt, mintha a Mikó-per eldőlését várnák. Mintha szeretnék megállítani vagy visszaforgatni, hogy a magyarság saját intézményeinek birtokába jusson. Kicsit a kommunizmus első éveire emlékeztet ez: előbb a nagybirtokokat vették el, ezt sokan nem is kifogásolták, de azután a kiskertekre is sor került. Az igazságtalanság visszaszáll, és ha mi nem szállunk szembe, és nem tiltakozunk, a végzet előbb-utóbb minket is elér. Egy ilyen döntés egy diktatúra kezdetét is jelentheti, és attól is függ, hová fejlődik, hogy mi mit engedünk meg. Pártállástól és felekezettől függetlenül – a többi magyar egyház sem áll jobban – ez a bőrünkre megy. A vagy-vagyok korát éljük, és már a fülünkig ér a víz. Mivel nem akarunk elmerülni, a mi tiltakozásunk is radikalizálódni fog, mindent megteszünk, hogy jobb belátásra bírjuk a román államot. Ami magát az ítéletet illeti, érdekes, hogy egy olyan bíróság dönt, ahol annak idején nem ismerték a telekkönyvet. Erdélyben volt telekkönyv, és ez is bántó, hogy nem veszik számításba, csak azt látják, amit látni akarnak. A per tárgyalása folytán úgy látszott, hogy értik a történetet, az utolsó másfél hónap politikai zűrzavarában azonban változott az álláspont, és ebből arra következtetünk, hogy a dolgok nem a természetes medrükben folynak. Bizonyára van ennek is a hátterében valami, de csak találgatni tudjuk, hogy ezért vagy azért történik így. Mi a közösségért dolgozunk, nem adhatjuk fel akkor sem, ha a helyzet rosszul áll. Az elmúlt tíz évben 850 ingatlant kértünk vissza, ebből az első három évben mintegy 300-zal foglalkoztam. Úgy minden harmadikat kaptuk vissza, a többit megtámadták, némelyeket elveszítettünk, másokért még perelünk. És így is építkezünk: a Mikóra tíz év alatt 2,923 millió lejt költöttünk saját forrásokból, ebből 2,67 milliót az épületre, a többit berendezésekre, folyó kiadásokra. A város nem fizet bért, partnerséget kötöttünk tizenkét évre, van egy közös uniós pályázatunk, hárommillió eurós befektetésről van szó, nagyobb része már meg is valósult. Érthetetlen, miként jutott a buzăui bíróság arra a következtetésre, hogy 1,137 millió lejjel megkárosítottuk Sepsiszentgyörgy városát. Sok más súlyos tévedés is van az ítéletben, ezeket egyenként cáfolni fogjuk.
Az önkormányzat valóban nem fizet bért az iskolaépület használatáért – erősítette meg Sztakics Éva alpolgármester –, a tizenkét évre kötött partnerség értelmében beruházásokra fordítják azt, ami az évekkel ezelőtt megnyert uniós pályázatból a város önrészét jelenti. Így készült el a többszintes új épület, a kis épület felújítása, és az udvar egy részének rendezése is ebből kerül ki. Az együttműködés annyira bevált, hogy meghosszabbítását is tervezik, hiszen a tetőzet és a fűtési rendszer is teljes felújításra szorul, és az udvar egészét ki kell kövezni; mindez előreláthatóan több évig elhúzódik majd, hiszen a város minden iskolában végeztet munkálatokat.