Minden tárgy, mit egy múzeum ajándékként kap, értékes – amit tegnap vittek be a Székely Nemzeti Múzeumba, kétszeresen is az. Csodálatos állapotban fennmaradt függőpecsétes, címeres nemesi levél, mit egerpataki Márk Péternek adományozott 1591-ben Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem.
Annál is nagyobb kincs ez a Székely Nemzeti Múzeumnak, mert „kutyabőre”, azaz nemesi levele alig néhány maradt. Amelyek a második világháborús menekítéskor átvészelték a zalaegerszegi bombázást, azokat 1961-ben az állami levéltárba vitték át.
Az a pár, mely most a múzeum gyűjteményét alkotja, többnyire szintén adományként került az intézménybe, újabbak is, mint a Báthory Zsigmond-féle, és nincsenek is annyira jó állapotban – egyikből például valamikor tarisznyát varrtak.
A Nos Sigismundus Bathori kezdetű oklevelet Márk Zoltán vitte be a múzeumba, mint elmondta, a családi örökség apáról fiúra szállott, és mindig holdtöltekor adták át a következő nemzedéknek – ő maga is, ragaszkodva a hagyományhoz, holdtöltekor vitte be a múzeumba. Hogy miért „fosztotta meg” a családot eme ereklyétől? Mert, utódja nem lévén, felmérte, hogy legjobb helyen a Székely Nemzeti Múzeumban lesz, közkinccsé is válik – Pálmay József a Háromszék vármegye nemes családjai című genealógiai munkájában a Márk családoknál nem említi ezt a nemesi levelet, tehát ő sem látta –, és a szerteszóródott Márk családnak is megmarad így örök időkre. Példáját követni érdemes, sőt, ajánlott lenne, székely múltunk tárgyi bizonyítékainak, mit némelyek még bagóért ki nem árusítottak vándorló régiségfelvásárlóknak, a múzeum legbiztosabb menedéke.
