Egyre inkább terjednek az erdei iskola néven futó táborok. A gyerekek a természetben töltenek néhány napot, de a környezettel való szoros kapcsolat kialakulására nemigen adódik lehetőségük. A tevékenységek megmaradnak az osztályteremben megszokott rajzolásnál, kézműveskedésnél, ezeket egy-egy rövid kirándulással fűszerezik.
De nem ismerik meg a növényeket, állatokat, a természet titkait, nem tanulnak meg tüzet gyújtani, pityókatokányt főzni. Ugyancsak teret hódítanak a lovardák, ahol borsos áron, drága felszerelésben lehet egy-egy órát lovagolni. De nem lehet szoros kapcsolatot kiépíteni a lóval, megismerni jellemét, pucolni, füröszteni, etetni a hátast. Nyilván, ezek a hiányosságok nem kötelezően és általánosan érvényesek. Tudatos kiküszöbölésükre azonban elsőként (legalábbis tudomásunk szerint) Gajzágó Áron tett kísérletet.
A Vargyasi-szoros bejáratánál, a Karácsony gátjabeli telken építette ki tanyáját, ahol valóban a természet ölében, a természet törvényei szerint élhetnek azok, akik ezt a helyet választják táborozásra. Ő találta ki a hely jellegéhez leginkább igazodó megnevezést is: visszavadító tábor.
Csapból folyó víz, elektromos áram nincs a tanyán. A városi életben annyira megszokott, nélkülözhetetlennek hitt kütyük hamar hasznavehetetlenné válnak. Gyorsan lemerül a mobiltelefon, a számítógép, így a gyerek különösebb rábeszélés nélkül mond le ezekről. A házat egy csűrből alakították ki. Szoba van, de a táborozók előszeretettel költöznek éjszakára a padláson illatozó szénába. A környezet csodálatos: erdő, mező, szikla, patak, barlang – mind ott a közvetlen közelben. És ott vannak a lovak. Akinek egy kis érzése van az állathoz, egy hét alatt megtanul járásban, ügetésben, vágtában is lovagolni – meséli Gajzágó.
A napi programot rögzítik, de nem túlságosan szigorú. Úgy alakítják ki, hogy a táborozók semmi pénzért sem maradnának le egy mozzanatról sem. Kötöttségben szabadok. Túrázás, természetismeret, gomba- és gyógynövényszedés, sziklamászás, barlangászás, finom ebéd, hajnali lovaglás, lófürösztés, horgászás, fürdés a patakban, szekerezés, tűzrakás, krumplihámozás, állatgondozás, szénacsinálás – a sort hosszan lehetne folytatni, a tábor végtelen sok lehetőséggel kecsegtet.
„Az otthon rosszcsont kölykökből lesznek a legjobb táborozók. Nagy a csoportnyomás, bizonyítani kell, ugyanakkor fontos beilleszkedni is a többiek közé. A gyerekek megtanulják értékelni mindazt, ami otthon esetleg természetesnek tűnik” – vallja Áron.
A legtalálóbban a vargyasinomad.blogspot.ro/p/nyari-taborok honlapon fogalmazza meg a tábor lényegét: „Gyermek-visszavadító tábornak hívjuk egyrészt, mert a gyerekek a számítógép virtuális világából visszaszoknak a patakcsobogásos, nyihogásos ganészagba, másrészt, mert a tábor végére nemigen ismerik meg a szüleiket, akik utánuk jönnek. Mereven elnéznek ellenkező irányba, és nem akarnak hazamenni – jól szokott telni, na!”
