Ugyanis nemcsak mezőn, hanem városaink kevésbé gondozott gyepjeiben is jól érzi magát. Mivel virágzása tartós (júniustól októberig), otthonossá vált urbánus környezetünkben. A katángkóró (Cichorium, intybus) nemesített alfaját a cikóriakávé alapanyagaként használták valamikor. Már Napóleon kontinentális zárlata, de a 20. századi háborúk is elzárták a kávétermő országoktól Európát. Én még jól emlékszem a piros papírba csomagolt, labdacsszerű hengeres cikóriakávéra (bádogdobozban is forgalmazták), amit forró vízben kellett feloldani.
A „kóró” név sem véletlen, ugyanis a viszonylag vastag, alig leveles szára valóban kórószerű. A feltűnő kék (olykor rózsaszín, sőt, fehér) külső meddőszirmokon belül helyezkednek el a nyelves termővirágocskák. Az egész virág ehető, színes szirmai szépen díszítik ételeinket. A kacoros alakú tőleveleit salátába, darabolva pedig vajra hintve fogyasztják. Kissé keserű íze párolva enyhül. A szintén cikória-rokon endívia nálunk kevésbé elterjedt, saláta-hasznú.
A katángkóró azonban nem elsősorban étrendi, hanem gyógynövény. A tejnedvet (laktucin) kibocsátó katáng cikóriasavban, flavonoidokban, nemes változata pedig inulinban gazdag. Fontos ásványi anyagokat (réz, vas, kalcium, foszfor) és vitaminokat tartalmaz. Mindenekelőtt étvágyserkentő, de elősegíti az epetermelést, csökkenti a trigliceridet és a koleszterint. Teáját régóta használják, a máj- és a veseműködést kedvezően befolyásolja. Így készítsük el: a szárított virágos hajtásból fél evőkanálnyit főzzünk 2 dl vízben tíz percig, szűrjük le, és 15–20 percig hagyjuk állni. Naponta kétszer két hétig fogyasszuk egy-egy kúra alkalmával.