A városi életforma, a civilizált életvitel egyik legfontosabb fokmérője a közművesítés. Sepsiszentgyörgy további fejlődésében ilyen szempontból is meghatározó jelentőségű volt a századforduló, valamint a XX. század első évtizede.
Gödri Ferenc fáradozásának köszönhetően 1899-ben megkezdték a vízvezeték-hálózat kiépítését. Még 1897-ben a városi képviselet elfogadta a villanyvilágítás bevezetésére vonatkozó határozatot. A munkálatokat a Ganz és Társa cég végezte: 1908-ban megindult az áramszolgáltatás a városban. A villanyvilágítás megteremtésével csaknem egy időben megindult a küzdelem a telefon meghonosításáért is. A város közhasznú beruházásai közül kiemelkedik az új vágóhíd felépítése. A munkálatok 1904-ben kezdődtek, és 1905 szeptember 26-án már avatóünnepségen adták át. A vágóhíddal együtt kell szólni a városi gőzfürdő létesítéséről, mert mindkettő közegészségügyi jelentőséggel is bírt. Gödri Ferenc polgármestersége idejére esik az Olton átvezető vashíd megépítése is. A város központi utcáit, járdáit aszfaltozták, nagyszabású útépítési és rendezési munkálatokba kezdtek, renoválták a vármegyeház dísztermét, felépítették a kétemeletes városi bérpalotát, ahol a városi tanács irodái is helyt kaptak.
A közművelődésben, a kulturális élet felemelésében a polgármester fáradságot nem ismerve buzgólkodott. Sokirányú érdeklődésének és alkotó tehetségének bizonysága az az elképzelés, amelyet még főjegyző korában kezdett meg: a városi címer megtervezése és az uralkodó általi jóváhagyatása. A városnak ugyanis 1898-ig heraldikai értelemben nem volt címere. Ennek hiányában a páncélos férfi mellképét „Christus spes mea” körirattal 1509-es évszámmal használták. Ezt a hiányt akarta pótolni, midőn az 1894. augusztus 23-án tartott képviselő-testületi közgyűlésen azt indítványozta, hogy az uralkodótól kérjenek címeres levelet, melyhez csatolta saját kezűleg megtervezett és kidolgozott címertervezetét. Mint emlékiratában írja, hosszas huzavona után, 1897. június 27-én Sepsiszentgyörgy címere elnyerte a legfelsőbb jóváhagyást, és a semmiféle módosítást sem szenvedő tervezet királyi adománylevél formájában 1898. április 12-én megérkezett Bécsből.
1897-ben kereskedőtanonc-iskola kezdi meg működését. 1903-ban új elemi iskola építésébe fognak. 1911-re elkészül a Wellenreiter-féle sörgyár telkén az Állami Tanító Képezde. Jelentős volt a város művelődési életében az állandó színház helyiségének létrehozása. Gödri Ferenc mint a műkedvelő társulat elnöke ebben a vonatkozásban is elévülhetetlen érdemeket szerzett. Sepsiszentgyörgy az első olyan erdélyi városok közé tartozott, amelyek önálló színházépülettel (teremmel) rendelkeztek. Az avatási ünnepséget 1899 januárjában tarották. 1907-ben Szabad líceum elnevezéssel tudomány-népszerűsítő előadás-sorozat indult a Mikó Kollégium tanári kara és más városi értelmiségiek közreműködésével, Gödri Ferenc kezdeményezésére. Az előadók között találjuk Zajzon Ferenc, Benkő Pál, Csutak Vilmos, Gyárfás Győző, Pap Lajos, dr. Fogolyán Kristóf nevét. Gödri Ferenc életének egyik nagy álma teljesült a Székely Nemzeti Múzeum önálló otthonának felépítésével. A munkálatok szervezésére és ellenőrzésére építőbizottság alakult a polgármester elnökletével. Az építkezés 1911 augusztusában kezdődött, az alapkövet október 22-én tették le. A nagyszabású rendezvényen a múzeumi igazgatóválasztmány elnöke, Gödri Ferenc tartotta az ünnepi beszédet. A múzeumhoz való ragaszkodásának bizonyítéka az is, hogy vagyont érő könyvgyűjteményét az intézmény könyvtárának adományozta. Az ő megbízásából Gere István helyi fényképész a város különböző részeiről, de a megye helységeiről is felvételeket készített, melyek ma a múzeumi fotótéka legféltettebb kincsei közé tartoznak.
Gödri Ferenc életművének említése hiányos lenne, ha nem emlékeznénk meg szépírói, történelemkutatói ambícióiról. Az évenként nyomtatásban közreadott polgármesteri jelentései, melyekben törekvéseit, munkásságának eredményeit sorolja fel, olyan alapossággal és szakmai hozzáértéssel készültek, hogy a műfaj legjobbjaként az ország polgármestereinek példaképül állították. Irodalmi munkásságának legfontosabb alkotása a sepsiszentgyörgyi Jókai Nyomdában 1894-ben kiadott olaszországi útleírása Sepsiszentgyörgytől Turinig és vissza címmel, melyben a város küldöttségének vezetőjeként beszámol úti élményeikről, midőn Kossuth Lajosnak átadták a város díszpolgári oklevelét. Történetírói munkásságának fő célja Sepsiszentgyörgy város múltjának megírása lett volna. Élete során gyűjtötte az erre vonatkozó dokumentumokat. Korai halála megakadályozta a nagyszabású munka véghezvitelében. Ennek csak töredéke jelenhetett meg a millenniumi ünnepségekre kiadott, Háromszék vármegye emlékkönyvében.
A közösség érdekeit, a város haladását mindenek fölé helyező városatya elkötelezettségét leginkább az 1906-ban újraválasztott elöljáró szavai jellemzik: „Minden erőmmel, egész életem feladatának [tekintve], jövőre is édes szülővárosom szolgálatába fogok állani. Ennek a városnak, melyhez annyi hagyomány fűz, s amelynek a múltját felderíteni, alaposan megismerni igyekeztem, s annyira a jelenét is minden szövevényében ismerem, azonképpen törekszem a jövendőjét is munkálni, építeni, amint csak szerény tehetségemből telik, s a rendelkezésre álló mérsékelt eszközök engedik.”
1913. július 5-én vérmérgezés okozta Gödri Ferenc korai halálát. A városi tanács 1913. novemberi közgyűlésén Koréh Endre javaslatára egyhangúan elfogadta, hogy a Sétatér utcát ezután Gödri Ferenc utcának nevezzék. Az 1913. október végi választási gyűlésen négyen pályáztak a megüresedett polgármesteri posztra: Bálint Dénes, Málik Loránd, Ütő Áron, dr. Sándor Artúr. Bálint Dénes árvaszéki ülnök nagy fölénnyel nyerte el a tisztséget. 1920-ban felszólították, hogy a város román hatalom alá került, és tegye le a hűségesküt. Bálint Dénes ezt megtagadta, azonnal leváltották, és helyébe Krisán Zakariást nevezték ki polgármesternek.
