Az általam megkérdezett szemerjaiak szinte semmit nem tudnak már, az immár hetven éve elhunyt bárónénak egyetlen személyes ismerőse él még, s azt csupán egy 1940. szeptemberi emlék köti hozzá, s talán a kommunista diktatúra mindenkit félelemben tartó hatalmának rovására írható, hogy élő leszármazottjai sem érdeklődhettek az ősök után akkor, amikor még azok ismerőseinek emlékeiből összeállhatott volna a család múltja.
A birtokomban levő adatok, dokumentumok alapján próbálom meg az alábbiakban vázolni a kastély és lakóinak múltját. Teszem ezt azért is, hogy esetleges tévedéseimet az olvasók talán tényekkel cáfolják, netán újabb adatokkal, dokumentumokkal fognak hozzájárulni egy összefüggőbb családkép kialakításához.
Kezdjük tehát a kastéllyal. Ennek története a balmazújvárosi és dési Ujjvárossy családhoz kapcsolódik. Dr. László Ferenc, a Szé­kely Mikó Kollégium jeles régész-tanára, a Székely Nemzeti Múzeum őre 1918-ban a reformáció négyszázados évfordulójára kiadott Emlékkönyvben Ujjvárossy Józsefre, a Mikó-kollégium egykori neves főgondnokára és mecénásra emlékezve leírja, hogy annak dédapja 1824-ben Háromszék székeitől nemességi elismervényt kapott, nagyapja többek között a kökösi református egyház újjászervezője és sepsiszentgyörgyi egyházmegyei gondnok, apja, Zsigmond pedig Kökösben volt birtokos. Ujjvárossy Zsigmond Ferenc nevű fia – szintén kökösi birtokos – egyik lányának, az 1851. január 21-én született Máriának Szemerján épített kúriát. Ujjvárossy Mária első férje Csíkszentmártoni Szabó Lajos államügyész. Gábor fia azonos nevű unokájának három lánya és egy fia volt, ők a család mai leszármazottjai, közülük azonban csupán az egyik, ma már nyolcvan éven felüli lány és annak fia, valamint az egyik elhunyt nővér fia és annak családja, a kastély mai lakója él. Ifj. Szabó Gábor emlékét a kastély udvarán ma is álló Gábor-kút őrzi. (1. kép)
Ujjvárossy Mária valamikor az 1870-es évek végén vagy a nyolcvanas évek elején elvált Szabó Lajostól, és a Székely Nemzet 1882 évi 102. számának tanúsága szerint december 15-én férjhez ment báró Bánffy Farkas Adalbert földbirtokoshoz. Bánffy Farkas a család losonci ágának leszármazottja. Apja báró Losonczy Bánffy Albert császári és királyi kamarás, főrendiházi tag, Kraszna megye főispánja, anyja galántai gróf Esterházy Ágnes. Hat gyermekük közül a legkisebb az 1855. május 18-án Szilágynagyfaluban született Farkas. A szemerjai kúriát Mária és Farkas az 1890-es években bővítette a ma is álló „kastéllyá”. (2. kép) A kőből épített kapulábak tetején a hétágú bárói korona díszeleg. (3. kép) A szentgyörgyiek emlékezetében mint „a báróné” élt Ujjvárossy Mária.
Bánffy Farkas tevékeny részt vállalt a város művelődési életéből. Akárcsak György nevű bátyja, ő is írói vénával áldatott meg. A Székely Nemzet számos tárcáját, elbeszélését, karcolatát közölte (1888-ban Sárika, 1889-ben Nissa, A kapitány párbaja stb.). 1889 júniusában a Székely Nemzet tudósítása szerint „Érdekes premiere lesz… a színháznál. Miklósy társulata által először kerül színre br. Bánffy Farkas helyi szerző Az arckép című három felvonásos vígjátéka.” Az előadás értékelésében pedig b. i. így ír: „Hogy a szereplők is bőven kaptak tapsot, az kevésbé az ők érdeme, mint az íróé, aki jó szerepeket adott kezükbe.” A helyi kaszinóban többször tartott felolvasói estet. Jó tanácsok férjek és leendő férjek számára című „csevegésében” (Székely Nemzet, 1889. évi 180., 181. szám) öniróniával ír erről: „Nincs szánalomra méltóbb alakja a jóistennek, mint egy felolvasó. Mert annak nemcsak a közönség ízléséhez, hanem annak műveltségi fokához, kedélyhangulatához, szeszélyéhez is kell alkalmazkodnia. Mondjon valaki egy olyan tárgyat, mely mindenkit érdekel: nem létezik. Ha nőkről olvas fel, nem tetszik a nőknek, ha férfiakról, nem tetszik azoknak, ha egy történetet, novellát vagy életrajzot, a reporter lerántja a lapban, mert ő azt már hallotta, elavult tárgy stb. Ha tudományos dolgot vagy valamely szakmába vágót: érdekel egyeseket, de untatja a nagy többséget. Mindezeket fontolóra véve választottam és írtam meg jelen felolvasásom tárgyát: …férjeknek, valamint a házasélet töviseit még nem ismerő, fiatal embereknek jó tanácsokkal szolgálni.”
Az 1892-ben alakult fogyasztási szövetkezet kezdeményezője is Bánffy Farkas volt. Elnöknek Berecz Gyulát, titkárnak dr. Székely Bendegúzt, a Mikó-kollégium tanárát, pénztárosnak Fo­golyán Kristóf ke­reskedőt választották. Bánffynak része volt a szövetkezet alapszabályzata megfogalmazásában.
Alakját a kastély udvarán álló hintó mellett örökítette meg a fényképész (4. kép), de felfedezhetjük a báróné szobájának falát díszítő nagyméretű képen is, amint a földön könyökölve elmélkedik, kezében borosüveggel és pohárral. A kép alján kibetűzhető a felirat: Losonczy báró Bánffy Farkas. A felvételen nagyítóval megcsodálhatóak a varrottasok, horgolt terítők, a bútorzat, a csempekályha, a baloldali pamlagon a díszpárna, rajta a hímzett U. M. monogrammal és bárói koronával. (5. kép)
Sajnos, életvitelükről, háztartásukról, szom­szédjaikhoz való viszonyulásukról semmit nem tudunk. Fénykép őrzi a kastély alkalmazottjainak lakását az udvaron. (6. kép) Bánffy Farkas élete derekán Budapesten hunyt el 1905. február 9-én. Halálának körülményei ismeretlenek, azt sem tudjuk, miért tartózkodott akkor a fővárosban. Válaszúton temették el a családi kriptába. A báróné szép kort élt meg. 1940-ben a magyar honvédség és csendőrség bevonulásánál pillanatnyi betegsége miatt nem lehetett jelen, de – egy ismerősének visszaemlékezése szerint – egy magyar kakastollas csendőrt kastélyába magához hívatott és bőségesen megvendégelt. Mindkét világháború idején a család Losoncon tartózkodott, miközben itthon a kastélyt feldúlták, számos értéket széthordtak (a bútorok egy része néhány éve egy azóta meghalt, azok birtoklására illetéktelen személy tulajdonában voltak). A báróné Losoncból hazatérve 1944. február 13-án, 93 éves korában halt meg. Hamvai Uzonban az Ujjvárossy-kriptában nyugszanak. A világháború után a kastélyt kisajátították, hosszú ideig textilgyári munkáslányok otthonaként szolgált. Ma jogos örököseinek tulajdonát képezi.