Mindannyian szüleink gyermekei, gyermekeinknek pedig szülei vagyunk. Ennek megfelelően, többféle szemszögből látjuk a világot. Ennél is izgalmasabb a kép, amikor az unokák és a nagyszülők kerülnek kapcsolatba, és lehetővé válik, hogy gyerekünk megtapasztalhassa a generációk közti összefüggéseket, kötődéseket, hasonlóságokat és különbözőségeket...
Régen gyakran élt együtt több generáció, s az együtt élő családtagok feladatai, szerepei egyértelműek voltak. A hagyományos családi felállás azonban mára megváltozott. A nagyszülők többsége is – ha teheti – dolgozik. Mégis, ahol erre lehetőség van, nagy segítség és természetes lehetőség a gyerekek érzelmi, szellemi fejlődéséhez a nagyszülőknél töltött nyaralás. A családi identitás kialakulása és megerősödése szempontjából is fontos szerepe van a nagyszülők szájából elhangzó családi történeteknek, a legendák meghallgatásának, fényképek nézegetésének anyuról, apuról, amikor gyerekek voltak.
Ha már előzőleg is rendszeres és jó a kapcsolat az unokával, és jól ismerik, szeretik egymást, akár hosszabb időt is tervezhetünk, ha kölcsönösen megfelelő az elképzelés.
Ha a nagyszülők messzebb laknak, és ritkán találkoznak a családtagok, jó alkalom a nyári szünidő a kapcsolat erősítésére, de mindenképpen fokozatosságra van szükség. Először a szülőkkel együtt töltsön el pár napot a gyerek, aztán megpróbálhat egyedül vagy a testvérével egy-két napot, ezután lehet egy hetet, és így tovább.
Megkönnyíti a helyzetet, ha korábban létezett együttműködés a szülők és a nagyszülők között, kialakultak a közös szabályok, elvárások, szokások. Nyaralás előtt tisztázzuk a lényegesebb szempontokat a gyerek életmódjával, táplálkozásával kapcsolatban (mikor szokott felkelni, lefeküdni, mi a kedvenc étele, mit nem ehet stb.). Azonban ez csak a legfontosabb dolgokra vonatkozzék.
Nagy kérdés, mennyire bízik meg a szülő a nagyszülők gyakorlatában, nevelési és élettapasztalatában (bármikor, gondolkodás nélkül rájuk meri-e bízni a gyereket), és fordítva: mennyire tartja tiszteletben a nagyszülők szabad idejét és egyéni programjait (hogy ne gátlás nélkül bízza rájuk). Fontos egymás életének, szokásainak kölcsönös tiszteletben tartása.
A gyerekek a szüleik szemüvegén át látják nagyszüleiket. Ha szeretnénk, hogy gyermekeink jól és biztonságban érezzék magukat a nagyszülőknél, mi is tartsuk őket tiszteletben, és igyekezzünk egyenrangú, bensőséges, őszinte kapcsolatot ápolni velük, ahol tiszteletben tartjuk egymás magánéletét, véleményét és autonómiáját, ugyanakkor együtt is tudunk lenni, ha kedvünk van rá. A nagyi is mondhasson nemet: az unokák vállalása ne kötelesség, hanem öröm legyen. (A Koloknet.hu nyomán)
