MÁRTON ILONA, Kézdivásárhely. A helybeli Hálaadás református dalárda abban a nagy megtiszteltetésben részesült, hogy június 30-án részt vehetett és dicsérhette az Urat a református énekek XI. rendezvényén a budapesti Művészetek Palotájában.
Felemelő érzés volt közösen énekelni a tizenhét Kárpát-medencei kórus 350 tagjával, képviselni az Erdélyi Református Egyházkerületet, érezni Isten szabadító kegyelmét és megsegítő erejét. A zenei blokkok elején a bibliai igéket Varga Mihály miniszter olvasta fel. Július 1-jén a vendéglátó szigetszentmiklósi református templomban énekelt a kórus. Az igét nt. Beder Imre lelkipásztor hirdette, majd ismertette templomunk és kórusunk történetét, összetartozásunk fontosságát. Illesse köszönet Beder Imre lelkipásztort és Balázs István kántort a szervezőmunkáért, valamint a fáradtságot nem ismerő lelkiismeretes felkészítésért.
BOLDIZSÁR BÉLA, Bélafalva. A Caritas humanitárius megsegítő alapítvány szervezésében a VIII. Családkongresszusra – amelyet Lakiteleken szerveztek meg július 12–15. között – egész csapat utazott Háromszékről: Kommandó, Sepsiszentgyörgy, Gidófalva, Csernáton, Kézdivásárhely, Szentlélek, Kézdiszentkereszt, Bélafalva, Gelence, Kovászna, Páké küldöttsége. Erre a rendezvényre Kárpát-medencei családszervezeteket, egyesületeket és alapítványokat hívott meg a szervező Nagycsaládosok Országos Egyesülete, több mint 3000 embert. Háromszékről a kommandói néptáncegyüttes is velünk tartott Opra Béla vezetésével, többször is felléptek Lakiteleken és Csongrádon, ahová egy kopjafát vittünk Szendi Horváth Edit (1951–2011) kilencgyermekes édesanya emlékére, aki a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségének (KMCSSZ) alapító tagja és lelkes összetartója volt. A kopjafát Gelencéről vitéz Kelemen Dénes tanító, fafaragó készítette. Az útiköltséget és a szállást a KMCSSZ finanszírozta, csak az étkezés hárult a résztvevőkre. Ópusztaszert is meglátogattuk, meg a szegedi élményfürdőt, és a Tiszában is megmártóztunk.
LÁZÁR MÁRIA, Sepsiszentgyörgy. Átvertek a minap, ezt szeretném közzétenni mások okulására. Egy 45 év körüli, magas, hosszú orrú, gesztenyés hajú férfi csengetett be hozzánk, Kiss Istvánnak mondta magát, és azt állította, hogy az egyik szomszédunk unokatestvére, a garázsában a vízvezetéket javítja. Mutatta a garázskulcsot, és pénzt kért bizonyos alkatrészekre. Mivel tudtam, hogy a garázsban csakugyan hibádzik valami, és egy másik szomszédot is név szerint említett, mint akihez az „unokatestvére” utasította, de nem volt otthon, adtam neki 26 lejt. Ezzel el is tűnt, s bár nem nagy összeg, igazán bosszant, hogy így kihasználták a jóhiszeműségemet.
