Folyik a magyarázkodás, amióta 932-es számmal két héttel a vizsga előtt megszületett az oktatási minisztériumban egy dokumentum, amely Keret-tételmodellek címmel gyökeresen felforgatta mindazt, ami addig a pedagógusok versenyvizsgája háza táján történt. Különösen a magyartanárok, a magyar óvónők és tanítók vizsgája háza táján. Meglátásom szerint nem csak ott.
De nézzük, mi történik az említett pedagógusok versenyvizsgája körül.
A Keret-tételmodell a tételszerkezetek megváltozása címén olyan tartalmak számonkérését jelöli meg, amelyek vagy egyáltalán nem szerepelnek a vizsga tantervében (a tanítók és az óvónők esetében), vagy csak érintőlegesen említettek ott (a magyartanárok esetében).
Pedig az oktatási törvény egyértelműen kimondja: a versenyvizsgát minden tanévben a november 15-ig megjelentetett módszertan alapján kell és lehet megszervezni, ez a módszertan pedig azt határozza meg, hogy az írásbeli tételeit a vizsgára külön összeállított és az oktatási minisztérium által jóváhagyott tanterv alapján kell kidolgozni.
Minden tantárgy vizsgatanterve szerepel a minisztérium honlapján, ezek alapján készülnek 2011. november 15-e óta a vizsgázni kívánó pedagógusok. A magyartanárok, valamint az óvónők és tanítók számára a magyar nyelv és irodalom, valamint ezek tanításának tantárgypedagógiája tantervét 2008-ban hagyta jóvá és jelentette meg a minisztérium, és ezeken a tanterveken azóta semmit nem módosítottak.
E tantervek értelmében a jelöltek az egész tanév folyamán tanultak irodalmat, nyelvtant, a szakmájukkal összefüggő irodalmi műveket és ezekhez kapcsolódó szakirodalmat olvastak, tanulták azt a grammatikát, amit tanítaniuk kell, és egyharmad részben képezték magukat tantárgypedagógiából, hagyományosabban mondva, módszertanból is. Így tett az, aki komolyan vette, hogy egy vizsgán nemcsak megjelenni, hanem arra tanulni is kell.
Most pedig a forró nyár közepén, amikor már elment vakációra, értesül arról, ha értesül, hogy amit tanult, annak a kétharmadára egyáltalán nincs szükség a vizsgán, és ott tart, ahol az, aki esetleg most kezdett el készülni. De ez még a kisebbik baj! Mert azt is tudomásul kell vennie, hogy olyan tartalmakat, ismét csak hagyományosabban kifejezve, olyan tananyagot kérnek számon az alig két hét múlva sorra kerülő vizsgán, amely egyáltalán nem szerepel a tantervben.
A Keret-tételmodell által meghatározott első tételt ugyanis még valahogy kapcsolatba lehet hozni mindazzal, amit a tanterv követelményei és tartalmai a tantárgypedagógia résznél meghatároznak, de a második tétel, mely „a tanulók kompetenciái értékelésének tervezését és megvalósítását” kéri a vizsgázóktól, egyáltalán nem szerepel a tanítók és óvónők tantervében (a magyartanárokéban is csak ennyi és így: a teljesítmények értékelése). Ezek külön tudományág, az értékeléselmélet által tanulmányozott és leírt tartalmak, amelyeket egy féléves tantárgy keretében tanítanak az egyetemen, és többek között az értékelés kritériumai, követelményei, funkciói, módszerei, eszközei, a hagyományos és alternatív értékelési formák, tesztelméleti ismeretek, itemtípusok stb. szakszerű ismeretét jelentik.
Ezeknek a tudására nem lehet felkészülni ilyen rövid idő alatt. És ami fontosabb: nem törvényes olyan tartalmakat kérni a vizsgán, amelyeket a tantervek nem tartalmaznak. Az érvényben levő módszertan kimondja: „Abban az esetben, ha megállapítást nyer, hogy a tétel/a tételek hibásak, vagy nem szerepelnek a vizsgatantervben, akkor a vizsgázók megkapják a tételhez rendelt teljes pontszámot.”
Immár csak arra lehet várni, hogy milyenek lesznek ezek az utolsó pillanatban kitalált szerkezetű tételek. És arra, hogy a jelöltek (vagy a szakszervezet) megóvják-e a vizsgát, ha – a modell által előírt módon – a tantervben nem szereplő tartalmakat kérnek majd számon tőlük.
És arra a következtetésre lehet jutni: ebben a sajátos demokráciájú országban, ahol a törvények csak papíron léteznek, tanulni, készülni egy vizsgára nem érdemes.
DR. AMBRUS ÁGNES
