Tudtuk meg — de nem a sportbizottságtól!! A tisztelt sportbizottság ugyanis annyi fáradságot nem vett, hogy egy rögtönzött sajtótájékoztatón tudassa döntését a város lakosságával! Igaz, más döntéseit is titokban tartotta. Még a sportpénz elosztását is. Pedig az a sportpénz nem a sportbizottság saját vagyona, hanem az adófizetők pénze, akik szeretnék tudni, hogyan sáfárkodnak befizetett pénzükkel! Akkor miért a nagy hallgatás, titkolózás? Csak nem azért, mert a bizottság leutánozza a megyei sportigazgatóság gyakorlatát?! ...Ha igen, akkor tisztázza tévedését. A sportigazgatóságnak nem volt, amiről sajtótájékoztatót tartania, mert nem csinált semmit! A semmiről pedig nincs mit mondania, hacsak nem áll neki, hogy mosakodjék, mint a fehér holló. A sportbizottság — tudomásunk szerint — dolgozott, jó döntéseket hozott a sportpénz elosztásával — enélkül már rég nem lenne utánpótlás-nevelésünk, sportéletünk —, az iskolás sportklub ügyében... Ezeket nem kell szégyellni, nem kell titokban tartani. S akkor nem terjeng a közvélemény: ,,Sportbizottság? Ah, ez sem csinál semmit, akárcsak a sportigazgatóság!" Vagy... De hadd ne ragozzuk tovább. A közvéleményben kószáló hírek egy részét szégyen leírni... Ezért fogadják el tényként: a világ trendje ma a tömegek nyílt és nem kendőzött tájékoztatása.

Egyébként nem csak a sportigazgatóságra és sportbizottságra jellemző a nagy hallgatás, hanem a sportegyesületekre, versenyrendezőkre is. Egyszerűen nem tudják ,,eladni" rendezvényeiket, nem tudják népszerűsíteni tevékenységüket. Pedig egyszerű nagyon. Nem kell más hozzá, mint rendszeressé tenni a sajtótájékoztatókat, s ezekre meghívni mind az írott, mind az elektromos sajtó munkatársait. Aztán azok teszik a dolgukat. A sajtótájékoztató szervezői egy csapásra két legyet ütnek: túl a rendezvény, a tevékenység népszerűsítésén megelőzik a sajtó mellébeszélését. Fontos ez már csak azért is, mert mind a tájékoztatók, mind az újságírók ismerik Deák Ferenc sajtótörvényhez fűzött, egyetlen mondatba tömörített javaslatát: Nem szabad hazudni!