Olyan országban élünk, amely a felfüggesztett elnökről döntő népszavazás lázában körülbelül egyszerre veszíti el az emlékezetét és az eszét. Legalábbis a politikusok szerint, akik önfeledten hazudoznak, nem emlékeznek arra, hogy mit mondtak, mit cselekedtek tegnap, tegnapelőtt, tíz éve, bizonyítva, hogy a politika – legalábbis annak nálunk uralgó levantei változata – az örök jelen műfaja.
A múlt olyan, amilyennek a politikus ma látja, s ha esetleg mások emlékeztetik rá, hogy ez nem úgy volt, mint a lemondatott elnököt mostanság oly gyakran, Traian Băsescu derűsen vigyorog, és mondja tovább a rágalmazásokkal dúsított, személyeskedésektől hemzsegő, ellenfeleit, mit ellenfeleit, ellenségeit padlóba döngölő monológjait. Ha arról esik szó, hogy ez nem így volt, hanem másként, igenis, vannak ellene megkezdett, félbemaradt eljárások – hogy itt csak a ki tudja, mennyi időre „elásott” flottadossziéra vagy a Mihăilescu-villa megvásárlásának több, mint gyanút keltő körülményeit vizsgáló periratra gondoljunk –, a visszatérésében reménykedő elnök nagyvonalúan legyint. Ők is hazudnak, vádolja ellenségeit, többen vannak, mint fűszál a réten, égen a csillag. Jellemző, hogy mindkét tábor vezérürüi folyamatosan hazudozással vádolják egymást, miközben körülöttük az ország nem is vígan megy széjjelfelé.
A Ponta-kormány nem nagyon váltja be ígéreteit, ami előbb-utóbb népszerűsége vesztéséhez vezethet, felgyorsítva a szocialista–liberális koalíció erodálását. De mindebben semmi csodálatos nincs, hiszen a sulykot időnként alaposan elvető, agilis kormányfő saját plágiumbotrányával és az unió vezetőinek túlkapásait bíráló vádjaival van elfoglalva, s az ellenzék, a dicstelenül megbukó Demokrata Liberális Párt megpróbálja az őszi választásokig rendezni sorait. Szervezkedik Băsescu kedvence, Mihai Răzvan Ungureanu is, s a háttérben egy iszonyatos jövő képét elővetítve ott ágál a nép barátja, Dan Diaconescu zugzsurnaliszta és tévéguru a maga tizenhárom-tizennégy százalékon álló pártjával, „a nép pártjával” és habókos elképzeléseivel, várva, hogy a kormányzó pártszövetségben és a demokrata-liberálisokban csalódott választó tömegek majd rá szavaznak, hiszen ő értük van, mi több, ő maga a nép.
És közben egyre magasabbra szökik a hőmérő higanyszála, a jobb sorsra érdemes ország fuldokol a kánikulában, s a meleg lassan, de annál megbízhatóbban mindenkinek az agyára megy. S ha visszatér Traian Băsescu – mert megjósolható, hogy a népszavazás az adott feltételek között érvénytelen lesz –, a harc folytatódik. Nincsen remény.
