Elsőként a közüzemeknél érdeklődtünk, Kató Béla fejlesztési igazgató azonban határozottan cáfolta, hogy a csatornázásból vagy a derítőállomásról származna a szag. Egy falun is jártas személy szerint  a siló sajátos bűzét érezni, amit valahol Szépmezőn bontottak ki: irány a farmokhoz. A legközelebbinél csak egy kóbor kutya fogadja a betérőt, a tavaly még működő vállalkozásoknak hűlt helyük, már a puszta falakat őrző lakatok is rozsdásak. A telep egyik tömbházának árnyékában üldögélő asszonyok viszont kórusban panaszkodnak: ők már napok óta aludni sem tudnak, lakásaik is felteltek, kint sincs hova menekülni a szúrós légáradatból. De nem siló, hanem tyúktrágya, amott terítik a vasúton túl.
És valóban: egy nagy halomból több kocsival is hordják szét, itt már erős gyomorra van szükség. A szórással foglalkozók egyike elmondja, a sepsiszentgyörgyi tyúkfarmtól veszik a szükséges mennyiséget teljesen szabályosan, sok más gazdával vagy szakcéggel együtt, és szigorú előírások betartásával szállítják el. A trágya bizony büdös, amikor megbolygatják, de a szag terjedéséről a légköri viszonyok tehetnek, mert ilyen munkálatokat 45 naponként végeznek, a városban azonban hosszú ideje nem volt érezhető ilyen jellegű légszennyezés.
Ezek után a környezetvédelmi őrséghez fordultunk, és Kovács István intézményvezető ismét más irányba mutatott: a szeméttelepre és az időjárásra. A hivatal alkalmazottjai is a csirkefarmoknál kezdték a kutatást, már a reggeli órákban mindent körbejártak, az illyefalvi trágyalerakathoz is kimentek, de sehol semmilyen kihágást vagy mulasztást nem észleltek, visszafelé a letekert kocsiablakon keresztül csapta meg őket a szeméttelepről jövő szél. Ott is ellenőriztek, a technológia nem változott, az egyes rétegeket földdel, törmelékkel borítják, mint eddig, most valószínűleg a hosszan tartó kánikula és a szeszélyes szél tette meg a magáét, amit az is bizonyít, hogy a légáramlat fordultával megszűnt a bűz. Ez van, túl közel van a lerakat a városhoz – az időjárást igazán nem lehet megbüntetni.
A jelenlegi szeméttelepet pedig legjobb esetben is csak jövő ősszel számolják fel – tudtuk meg a köztisztasági vállalat igazgatójától. Tóth-Birtan Csaba elmondta: a már évekkel ezelőtt megpályázott, az egész megyét kiszolgáló korszerű hulladékfeldolgozó üzembe helyezéséig nem lehet lezárni a meglévő lerakatokat, a Lécfalvára tervezett létesítmény megépítésére pedig remélhetőleg ősszel kötik meg a szerződést. Az első megvalósíthatósági határidő valóban a 2012-es év volt, de „Romániában sohasem úgy mennek a dolgok, ahogy kell”, folyton megfellebbezik a versenytárgyalások eredményeit; ha azonban a bürokratikus akadályokon sikerül túljutni, maga a beruházás egy éven belül befejezhető – persze ez attól is függ, hogy a pénzek megfelelő ütemben jönnek-e majd. Az uralkodó szélirány amúgy nem a város felé viszi a szagot, kivételes eset volt a tegnapi, és az sem hozott környezeti katasztrófát, csak múló kellemetlenséget: délben már nyoma sem volt az egésznek.