A szülőkben felmerülő igény, hogy egyszer-egyszer kettesben legyenek egy rövid időre, teljesen érthető. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a gyermek érkezése jelentősen befolyásolja a házastársak egymáshoz való viszonyát: csökken az egymás iránti vonzalom, és kevesebb idő jut a szexuális életre is.
Lukics-Kiss Ildikó klinikai szakpszichológus szerint az első másfél-két évben a szülőktől, elsősorban az édesanyától való tartós elválást lehetőség szerint kerülni kell.
– Az elválás okozta szorongás, az úgynevezett szeparációs szorongás hat hónapos kor körül jelentkezik, és jellemzően egy-másfél éves korban a legerőteljesebb. Ebben az időszakban lehetőleg ne legyünk távol gyermekünktől hosszú időre – mondja a szakember. – Természetesen rövidebb időtartamra alkalmanként már csecsemőkortól kezdve más ismerős személyre, például a nagyszülőkre bízhatjuk őt, kezdetben egy-két órára, majd fokozatosan egyre tovább. Hosszabb időre, néhány napra azonban csak akkor váljunk el gyermekünktől, ha már világosan megérti, hogy elmegyünk, de vissza is térünk. Mindez körülbelül két-három éves korra tehető.
Ha a szülők kettesben nyaralnak, az a házastársi kapcsolatot erősíti, ami szintén fontos, hiszen gyermekünk születése után nem kizárólag szülők leszünk, továbbra is férj és feleség maradunk, fontos időt és figyelmet kell fordítanunk egymásra is.
– Jó tudni azt is, hogy a gyermekre is jó hatással van a szülő jó közérzete, jó hangulata, amit a nyaralás alatti feltöltődés nyújt, hiszen a szülő továbbadja ezt gyermekének. Emellett az új élmények megosztása, elmesélése által a gyermek tudása, kulturális ismeretei is gazdagodhatnak – mondja a klinikai szakpszichológus.

(A Koloknet.hu nyomán)