KOPACZ ZOLTÁN, Csíkszereda. Millenniumi templomunkban minden vasárnap megtaláljuk az Egyházközségi Apostol nevű kiadványt, amelynek első oldalán mindig Darvas-Kozma József esperes-plébános érdekes és tanulságos gondolatait olvashatjuk. Innen értesültem, hogy a háromszéki kormánybiztost zavarja a székely szó.
Tragikus sorsunk sajnos tele van atrocitásokkal, amelyek ellen nem tehetünk semmit – de ha mégis, akkor ne üljünk ölbe tett kezekkel: tiltakozzunk közösen a Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása ellen! A buzăui bíróságon is ideje lenne tudomásul venni, hogy nem tizenketted rangú állampolgár a magyar, hanem államalkotó nemzet! Hogy ez nem tetszik a jöttment prefektusnak, az az ő baja.
KOVÁCS GYULA, Sepsiszentgyörgy. Vasárnap ismét az urnák elé szólítanak, élhetünk állampolgári jogunkkal, csak azt kell eldönteni, hogy a felfüggesztett államfő menesztését vagy marasztását akarjuk-e. Nagyon sokféle véleményt hallani minden oldalról, nyilatkoztak az RMDSZ-vezetők is, hogy „mindenki lelkiismerete szerint” szavazzon. Ebben az eddigi kétkulacsos politikájuk folytatását látom, amelytől azt remélik, hogy mindenképpen talpra esnek, mint a macska, és akárhogy fordul a kocka, ők mindkét oldal támogatását élvezhetik. Ezt gyakorolták eddig is, a magyarságra nézve eredmény nélkül. Magam úgy vélem, hogy Băsescu korántsem ártott annyit a magyarságnak, mint az Antonescu–Ponta páros, csak ráfognak mindenfélét, például a fizetések és nyugdíjak csökkentését is, pedig azt a Nemzetközi Valutaalap szakértői kérték. Egyszóval gondosan kell mérlegelni a népszavazás előtt, nem kell átvenni senki érveit vagy nézeteit.
BOCZ KLÁRA, Sepsiszentgyörgy. Huszonkilencedikén az országnak az a hányada megy szavazni, amely még mindig hisz és bízik azokban a politikusokban, akikben a kommunista szellem élt és él. Azt gondolják magukról, hogy ők az istenek, és kézlegyintéssel mindent lerendeznek. Itt már nem sok rendeznivaló van, az ország a nyomorszint alá süllyedt, kifosztva a végtelenségig. Ezért nem tartom érdemesnek részt venni egy olyan népszavazáson, ahol a volt és jelenlegi urak is csak kimondottan saját érdekeiket akarják érvényesíteni. Sem az előző, sem a jelenlegi politikai vezetők nem adtak semmit a népnek, ami érdemleges lenne. Gyermekpénznek nevezik azt a havi 42 lejt, amiből még a mindennapi kenyérre sem futná, nyugdíjnak azt a 300 lejt, amit húszévi gürcölés után vetnek a lakosság felének? Hát miről beszélünk? Ezek a politikusok akarják, hogy megbízzunk bennük? Hát nagyot tévednek, mert a közmondás szerint is egyik kutya, másik eb. Nekik százmilliós fizetésük, három-négy lakásuk, hamis papírokkal vásárolt földterületeik vannak, míg nekünk csak aprópénz és kenyérmorzsa jut. Szomorú a dolog, de igaz; ne félj, szegény ember, hogy gazdag légy. Jó szavazást mindenkinek!
ANTAL BÉLA, Uzon. Alig töltöttünk két órát az Óriáspince-tetőn megszervezett Székely vágtán, csak támolyogtunk a sok kézművessátor között a 34 fokos hőségben. Olvastam Tamás Sándor megyeitanács-elnök nyilatkozatát arról, hogy jövőben és azután is megszervezik a rendezvényt, de ettől függetlenül is egyre több turista jár oda, jó lenne számukra valami árnyékról is gondoskodni: ültessenek fákat, bokrokat, és tegyenek oda kőpadokat, hogy tudjon leülni, aki oda felmegy, ha elfárad vagy netalán rosszul lesz.
