A képességvizsgák, az érettségi és a tanárok véglegesítő vizsgáinak elmúltával elült kis időre a tanügy körüli vita, de a közelgő pótérettségi és az általános iskolák végzettjeinek második elosztása bizonyára napokon belül ismét a közbeszéd élvonalába helyezi e témát.
Az elmúlt esztendőkben igencsak leromlott az oktatás színvonala, s ha valamit sürgősen nem változtatnak, a következő esztendő végén is ugyanazok a gondok sorakoznak, mint idén. Rossz maga az oktatási rendszer szerkezete, túlméretezett igények szerint állítják össze a tanterveket. Európai összehasonlításban is a legzsúfoltabbnak tekinthető az a tananyag, amit a hazai nebulók fejébe be kellene préselniük a pedagógusoknak, ráadásul példátlanul rosszul fizetett a szakma, emiatt nincs vonzereje. Az egyetemi, főiskolai végzettek zöme csak szükségmegoldásból tanít, s azonnal távozik, ha ígéretesebb állással kínálják.
Bár a legújabb tanügyminiszternek beiktatásakor melegen ajánlották, ne változtasson a törvényen, az eredmények láttán, no meg a pedagógusokkal való tanácskozások után, épp a napokban közölte Ecaterina Andronescu: kénytelenek a jogszabályt itt-ott módosítani. Első lépésként azt kívánják elérni, hogy a kilencedik osztályok ne kerüljenek át a líceumokból a gimnáziumokba, ugyanis a képességvizsgákon, majd az érettségin is bebizonyosodott, a vidéki iskolák még az átlagnál is gyengébb szinten teljesítettek, s ha átköltöztetnék az kötelező oktatás utolsó osztályaként a gimnáziumokba a kilencedik osztályt, a színvonal tovább esne.
Különben az a szemfényvesztés, amit a nulladik osztályok iskolába való besorolásával és a kilencedik osztályok áthelyezésével elérni akartak az előző kormányok, nem más, mit a kötelező oktatás zsugorítása, s a tizenöt-tizenhat éves gyermekek kicsapása a munkaerőpiacra, miközben mindenki tudja, látja, kutyának sem kell a sok képzetlen fiatal. Ráadásul bűnnel ér fel a kötelező oktatás lerövidítése a tudásalapúnak nevezett huszonegyedik században.
És nézzünk szét kicsit saját házunk táján. Sajnos, országos összehasonlításban a legjobb iskoláink sem tartoznak az élvonalba. A román vizsga behozhatatlan hátrányt jelent gyermekeinknek, s még most, huszonkét év elteltével is azt kell az RMDSZ szemére hánynunk, hogy majdnem állandó kormányban való kotnyeleskedésével sem sikerült elérnie, hogy gyermekeinknek olyan tanrend és -könyv alapján oktassák az ország hivatalos nyelvét, mely megtanítja tíz vagy tizenkét kemény tanév alatt elfogadható szinten beszélni e nyelvet.
Évtizedek óta kísérleteznek ebben az országban az oktatással. Itt az eredmény, a középszer ural mindent, s ez alól – sajnos – a magyar oktatás sem kivétel. Politikusaink tehetetlenségének levét gyermekeink isszák meg. Jó és rossz tanuló egyaránt bukásra áll ilyen oktatáspolitikával.
