Toró T. Tibor, az EMNP elnöke immár személyesen is megfogalmazta a meghívást az RMDSZ irányába: még augusztusban üljön össze az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF), és a magyar politikai pártok képviselői tervezzék újra a magyar közösség jövőjét szavatoló politikai lépéseket. Borbély László nem zárkózott el, de elmondta, az őszinte párbeszédhez az is szükséges, hogy nyíltan elismerjék az RMDSZ érdemeit. Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke fogalmazta meg: a Kárpát-medencei magyarság számára lélektani szempontból fontos, hogy szót tudnak-e érteni az erdélyi magyar politikai szervezetek, az itteni vita nemcsak egy régiót érintő kérdés, hanem valós nemzetpolitikai ügy.
Érdekes korban élünk, ritkán fordul elő az, ami 2012-ben, hogy minden országban választásokat tartsanak – vezette fel a beszélgetést Répás Zsuzsan­na, nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár. Brenzovics László, a Kár­pát­aljai Magyar Kulturális Szövetség alelnöke és Berényi József, a felvidéki Magyar Koalíció Pártjának elnöke szomorú helyzetet vázolt. Ukrajnában úgy szabták át a választási körzeteket, hogy nincs magyar többségű, csak remélni tudják, hogy a 151 000 kárpátaljai magyarnak lesz képviselete az ukrán parlamentben. Akárcsak Felvidéken és Délvidéken, itt is elkezdtek nem magyar pártokra szavazni a magyar választók. Berényi József próbált bizakodó hangot megütni, reméli, a népszámlálási eredmények válaszra kényszerítik a politikumot, dönteniük kell, a magyar közösség megszűnésének méltóságos körülményeit akarják biztosítani, vagy ellenállni, és megfordítani a folyamatot. Ez lehet kényszerítő körülmény az autonómia megteremtésére, amelyet elszalasztottak Cseh­sz­lovákia szétválásakor és az EU-csatlakozáskor is. Most a drámai fogyás miatt elkezdődött egy közös gondolkodás, civil szervezetek és politikai pártok közösen keresik a megoldást – mondta el Berényi. Optimistább hangon szólt Pásztor István, a VMSZ elnöke, egészen másképp közelítette meg a népességfogyás kérdését, a szerbiai adatok még nem ismertek, de meggyőződése: „nem azon kell siránkoznunk, hányan maradtunk, hanem azt kell számba vennünk, hányan vagyunk még, akiknek az érdekei érvényesítéséért harcolnunk kell”.
A kárpátaljai, szlovákiai és vajdasági politikai helyzetismertető után a romániai magyarság ügye került napirendre. Borbély László az összefogás és magyar szolidaritás fontosságára hívta fel a figyelmet. Kiemelte, Romá­niában a magyarok nem szavaznak román pártokra, ez az RMDSZ érdeme, mert 22 éven át bizonyították, „képesek megvédeni magyarjainkat”, képviselik érdekeiket. Az önkormányzati választások eredménye igazolta, hogy az erdélyi magyarság még nincs felkészülve, és nem akar megosztást – fejtette ki az RMDSZ politikai alelnöke. Borbély beszélt arról is, miért nem biztatják távolmaradásra a vasárnapi népszavazáson a magyarságot, a voksolás szerzett jog, mellyel mindenkinek élnie kell, lelkiismerete szerint. Ez a kijelentés bizonyult az első vitás pontnak. Toró T. Tibor úgy vélte, álláspontjával az RMDSZ azokat erősíti, akik végig akarják vinni „ezt a puccsszerű, jogállamiság elleni rohamot”. Eddig a három versengő magyar párt esetében a pártpolitikai érdekek felülírták a nemzetpolitikai érdekeket, márpedig ez utóbbira jellemző kulcsszavak – együttműködés, szolidaritás, összezárás, konszenzus, munkamegosztás – mentén kellene foly­tatniuk a politizálást. Nemzetpolitikai kérdésnek nevezte például a Sapientia vagy Partiumi Egyetem román állami finanszírozását, a MOGYE ügyét, de akár a kisebbségi törvényt, a Székelyföld önálló jogállásának elfogadtatását, az egységes romániai magyar külpolitikát – ezekben a kérdésekben mind egységes fellépésre lenne szükség, és az EMEF lehetőséget nyújthatna az egyeztetésre, akár az új magyar egység megteremtésére is – fejtette ki Toró.
Tőkés László a közönség soraiból szólt hozzá a vitához, hatalomvakságtól félti az RMDSZ-t, mondotta, figyelmeztette, kisebbségi jogokért küzdő szervezetként nekik is tekintettel kellene lenniük arra 12–13 százalékos kisebbségre, amely nem rájuk szavazott. Ő is az EMEF összehívását sürgette, ahol a magyar közösség érdekének kell majd a legfontosabb szempontként megjelennie, kérte, „nyissanak, készüljenek közösen az őszi választásokra, tiszta szívvel, tiszta kézzel, de tegyenek rendet az RMDSZ-ben”. Borbély László hajlandóságot mutatott a tárgyalásokra, ám hosszasan ecsetelte az RMDSZ érdemeit – nyelvi jogokról, erdőtulajdon visszaszolgáltatásáról stb. beszélt –, hangsúlyozta, akkor lehet egyeztetni, ha mindezeket tárgyalópartnereik sem vonják kétségbe. Élesedett a polemizálás, és a közönség soraiból is elhangzott néhány RMDSZ-t bíráló hozzászólás, majd a vitát sikerült visszakanyarítani a Kárpát-medencei magyarság közös gondjaira. Pásztor István kifejtette, lélektani szempontból nemzeti kérdés, hogy az erdélyi magyar közösség szót tud-e érteni.
Zárszóként mondta el Borbély László: „a nemzetközi helyzet fokozódik, ilyenkor egy nemzeti közösség összezárja sorait”. Mint kiderült, nincsenek nagy különbségek, esetleg eszközökben, megközelítésben térnek el egymástól. A tusványosi beszélgetés megerősítette bennünk, a határon túli magyarok össze tudnának fogni, ha akarnának.

Aranyköpések egy parázs vita során:
Lám, mégis eljött Borbély László Tusványosra, pedig már azon aggódtunk, az RMDSZ kifejlesztette a Tusványos-vírus ellenszerét – ezekkel a szavakkal köszöntötte Toró T. Tibor az RMDSZ politikai alelnökét. Borbély röviden válaszolt: Nagyon fejlett az immunrendszerünk!
Az EMNP százezer embert vitt el szavazni, igaz, minden ötből négy az RMDSZ-re voksolt, s ezt még meg sem köszönték nekünk – fordult Borbélyhoz