A magyar állampolgárság kiterjesztése az anyaországon kívüli területeken élők számára az egyszerűsített honosítási eljárással közjogilag is lehetővé tette, hogy oda tartozzunk, ahol a helyünk – ezzel a gondolattal indította az állampolgársági helyzetképet vázoló beszélgetést Tusnádfürdőn Tiboldi László, az EMNT csíkszeredai Demokrácia Központjának vezetője. Mint mondta: ahhoz, hogy a honosítás élményét személyesen is megélhessük, szükség volt egy olyan nemzetpolitikára, amely az állampolgárság ügyét felkarolta, felvállalta és támogatja.
,,A két évvel ezelőtti intézkedések azért voltak fontosak, mert egyértelműen el kellett mondani, hogy az új magyar kormány teljesen másként viszonyul a nemzethez és a határon túli ügyhöz” – szögezte le Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár. Úgy értékelte: 2004. december ötödike fordulópont a magyar nemzetpolitikában, mely számos pozitív folyamat elindítója is volt, felébresztette a magyarországi magyarságot, azokat, akik számára nem elutasítandó foglalkozni a külhoni magyarok ügyével, miközben megélénkítette a magyar–magyar kapcsolatokat is.
A magyar kormány várhatóan októberben újabb intézkedéseket foganatosít, törvénycsomagot nyújt be, hogy még egyszerűbbé tegyék a honosítási eljárást – ismertette Wetzel Tamás állampolgársági ügyekkel foglalkozó miniszteri biztos. Emlékeztetett: míg korábban huszonegy hónap volt, ma mindössze háromra csökkent a honosítási eljárás határideje, s az eljárást bizonyos űrlapok összevonásával, informatikai eszközökkel is gyorsítanák. Elmondta: 1957-től 2011-ig együttvéve annyian szerezték meg a magyar állampolgárságot, mint most egy év alatt.
A csíkszeredai az egyik legnagyobb forgalmat biztosító magyar külképviselet, itt jelentkezik a legtöbb kérelmező, s a zökkenőmentes munkában fontos szerepe van a Demokrácia Központoknak is – összegzett Zsigmond Barna Pál főkonzul. Hangsúlyozta: fontos, hogy Romániában az erdélyi magyaroknak joguk van a magyar állampolgárságot kérelmezni, a hatóságok pedig nem akadályozzák munkájukat. Hogy napi munkájuk nem csupán rutin, azt egy moldvai csángó, magyarul nehezen beszélő asszony példájával ismertette, aki megkérdezte a konzulátus munkatársától: énekelhet-e? Ő gyönyörű magyar népdalaival bizonyította nyelvismeretét.
A magyar állampolgárság igénylése azonban nem mindenhol zökkenőmentes, amit Boldoghy Olivér révkomáromi színművész saját tapasztalataival ecsetelt. Mint mondta: nincs lehetőségük arra, hogy ezt nyíltan, saját szülőföldjükön megtegyék, a honosítás felemelő érzését ott éljék meg, ezért gyakran titokban, a határ túloldalán igénylik a magyar állampolgárságot. Mivel annak felvételét – többedmagával – nyíltan vállalta, folyamatos zaklatásnak, nyomásnak van kitéve, de a harcot nem adja fel. Példázza ezt az is, hogy ő a szlovák állampolgársági törvény büntető rendelkezésének megszüntetésére irányuló petíció egyik kezdeményezője.
A Trianon utáni magyar történelem nemzetpolitikájának legnagyobb kezdeményezése az állampolgárság megszerzésének lehetősége – vélekedett Szász Péter kolozsvári honosítási szakember, aki úgy értékelte: a magyar kormány intézkedése időszerű, fontos jogi lépés volt, s az állampolgársági törvény megállítja az asszimilációt is, mert olyan köteléket von közénk, amelyre rég várunk.
