Az elmúlt 22 év romániai magyar politikáját az autonómia fogalma határozta meg, ennek ellenére eredményeket egyáltalán nem sikerült elérni – hangzott el a tusványosi szabadegyetemen a Kós Károly-sátorban szervezett A, mint autonómia – merre tovább? című beszélgetésen. A meghívottak felelevenítették az elmúlt két évtized önrendelkezést célzó törekvéseit, de szóltak arról is, hogy a pártpolitikai eszközök nem elegendőek az autonómia kivívásához, mozgalmi eszközökre is szükség van.
Borbély Zsolt Attila, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke az autonómiatörekvések szempontjából korszakolta a rendszerváltozás után eltelt időt. Mint mondta, az 1990-től 1992-ig, a kolozsvári nyilatkozat elfogadásáig tartó intervallum a kigyöngyözés időszaka, s bár az RMDSZ-en belül már akkor sokan ellenezték a Kós Károly által megfogalmazott gondolatot, végül mégis bekerült az a szövetség programjába. Ezt követően afféle Janus-arcú politizálás folyt, egyfelől megpróbáltak nyomást gyakorolni a román hatalomra, másfelől azonban az 1996-os kormányra lépéssel gyakorlatilag feladták ezt a törekvést, a döntés ugyanis azt üzente a nagyvilágnak, hogy Romániában példaértékűen rendezték a kisebbségi kérdést, egyúttal pedig azt is közvetítette: nincs szükség az erdélyi kérdés nemzetköziesítésére. Ezen a rossz úton fordulatot jelentett, amikor 2003-ban megalakult a Székely Nemzeti Tanács, illetve az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, hiszen ezek a szervezetek nyíltan felvállalták az autonómiaigényt – ecsetelte Borbély Zsolt Attila.
Bakk Miklós politológus hangsúlyozta, a területi és a kulturális autonómiaformák megvalósulására a keretet a regionalizációs hullám teremtheti meg, hiszen Romániában is egyre inkább napirendre kerül a regionális átszervezés kérdése. Ebben a vonatkozásban nekünk olyan regionális reformra van szükségünk, amely egyfelől történelmi-kulturális alapokra épül, másfelől biztosítja Székelyföld területi autonómiáját ebben a regionális rendszerben. A kulturális autonómia kapcsán Bakk Miklós megjegyezte: az erről szóló jogszabály, a kisebbségi törvény tervezete több éve elkészült, de az is egy centralizált, Bukarest-központú autonómiáról szól, nem pedig regionális központúról. Hangsúlyozta továbbá, az erdélyi magyarság az autonómiaigény képviseletét egy olyan érdekvédelmi szervezetre bízta, amely integrálódott a romániai pártrendszerbe – ehhez azonban nem elég a pártpolitika, szükség van egy mozgalmi tényezőre is. Különösen aktuálissá válhat ez utóbbi abban az esetben, ha a román hatalom régiósítási törekvései során figyelmen kívül akarja hagyni a magyar politikai képviselet véleményét. A mozgalmi jelleg mellett pedig a külpolitikai komponens is lényeges e törekvésben – fejtette ki.
Ferencz Csaba, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke az SZNT által útnak indított európai polgári kezdeményezés céljairól beszélt, melyhez, mint ismeretes, egymillió aláírást kell majd összegyűjteni több uniós tagállamból. Mint mondta, egyelőre az előkészítés fázisában vannak, a cél pedig az, hogy az Európai Unió kohéziós politikájára építsék a régió önrendelkezését. Az SZNT azt javasolja: a hátrányban levő régiókat oly módon kell felzárkóztatni, hogy etnikai, vallási, kulturális sajátosságaikat közben megőrizhessék, ehhez pedig biztosítani kell a sajátos regionális önkormányzati jogköröket. Az SZNT alelnöke egyébként úgy vélte, egyértelmű megfogalmazások esetén – mint például az, hogy Székelyföld fel nem osztható, be nem olvasztható – a közösség sikeresen mozgósítható olyan helyzetekben, mint például a közigazgatási átszervezés.
Szilágyi Ferenc, az Erdélyi Magyar Néppárt képviselője az érmelléki autonómiatörekvésekről beszélt, megjegyezve: ha mások az elején járnak az útnak, ők még ott sem. Mint mondta, az erdélyi magyarság mintegy harmada a partiumi régióban él, számarányuk tehát jelentős – földrajzi elhelyezkedésük azonban már kevésbé: szétszórtan élnek, nincs magyar többségű nagyváros, amely centrum lehetne.
Papp Előd, az Erdélyi Magyar Néppárt székelyföldi regionális alelnöke leszögezte: sehogy sem állunk autonómia dolgában, semmilyen eredmény nincs – a néppártot is éppen ez az igény hozta létre, nem véletlen, hogy az első, Csapó-féle autonómiastatútumot a parlament elé terjesztő képviselők most az EMNP-ben vannak. Szerinte a hatalomnak nem érdeke, hogy egységes Székelyföld legyen, de minden magyar számára világos, hogy az autonómia az egyetlen eszköz megmaradásunkra.
