Ihaj-tyuhajtól volt hangos egy héten át Kommandó. A XIV. cigányfolklór-tábor 120 résztvevője kitett magáért: éjjel-nappal ropták a táncot, fújták a nótát – a jókedv szinte a helyiekre is átragadt, a kommandóiak főként a kocsmákban barátkozhattak a táborozókkal, mások az iskola udvarán berendezkedett tábor életével is megismerkedhettek.
Idén őrkői és szászcsávási táncokat tanulhattak a résztvevők kezdő és haladó csoportokban, az oktatást Orza Călin, Tőkés Zsolt, Tőkés Edit, Kis István, Kis-Demeter Erika, Ivácson László és Tekeres Gizella vállalta, a népdaloktatást Kis-Demeter Erika. A zenéről a Szászcsávási Zenekar, Papp István „Gázsa” és zenekara, valamint a Heveder együttes gondoskodott. Az őrkői cigány táncok valódiságát a szervező (Lajtha László Alapítvány, támogatók: a sepsiszentgyörgyi és a megyei önkormányzat, a budapesti Nemzeti Kulturális Alap) által meghívott Mocsel Rémusz és társai garantálták.
Deák Gyula főszervezőtől azt kérdeztük, mitől rendkívüli a cigány folklór, miért érdemes odafigyelni megőrzésére, tanulására. „Rendkívül összetett a kérdés. Van egy nagy adag virtuozitás a táncukban, ami rendkívül érdekes annak, aki táncolja. Másfelől a cigányság táncában megőrződtek olyan motívumok, melyek valaha a magyarsághoz tartoztak, de amit a magyarok elfelejtettek, levetkőztek, ugyanúgy, mint a népviseletet” – mondta a táborvezető.
A tábor a hét végi hagyományos gálával ért véget, a végszót az ugyancsak megszokott tábortűz egekig kúszó fénye kísérte.
