Farcádi Botond
Ezer oka volt az erdélyi magyarnak arra, hogy ne menjen tegnap voksolni. Mert gyomorforgató volt a kampány, mert nem szeretjük a hajóskapitányt, de még ijesztőbb a Crin–Ponta páros, mert nem értünk egyet a szociál-liberálisok hataloméhségével, demokráciát megcsúfoló módszereivel, mert a felek egyike sem üzent semmit nekünk, mert nem rólunk szólt ez a népszavazás.
Állásfoglalás volt tehát a javából a tüntető távolmaradás, mégpedig eléggé egyértelmű állásfoglalás. Tanúsította a magyarság: nem egyszerűen manipulálható, vezényszóra működésbe lendülő szavazógépezet, hanem gondolkodó, felelős, önálló döntésre képes polgárok közössége.
Üzente ezt a román politikusoknak, akik kampányban nacionalista húrok pengetésével remélnek szavazatokat, és azoknak is, akik köpönyegforgató módon hol Székelyföld létét tagadják, hol azt bizonygatják hamis mosollyal, hogy az ország minden megyéjére egyformán figyelnek. De üzent a magyar közösség saját vezetőinek is. Annak ellenére, hogy az RMDSZ a népszavazáson való részvételre buzdított – a távolmaradást Orbán Viktor magyar miniszterelnök, illetve az EMNP és az MPP javasolta, nem véletlenül ostorozta, már-már fenyegette tegnap délután a magyar kormányfőt Victor Ponta –, a magyar választók úgy döntöttek, inkább otthon maradnak. Lehet ez figyelmeztetés is számukra: az önkormányzati választásokon elért 80 százalékos eredményről szóló győzelmi énekek ellenére sem lehet elbizakodott a Kelemen Hunor vezette csapat, és bizony szankcionálhatják őket a választók, ha becsapva érzik magukat.
Még egy érdekes vetülete a tegnapi népszavazásnak: éles határvonal figyelhető meg részvétel tekintetében Erdély és a többi régió között. Igaz, hogy Erdély évek óta a demokrata-liberálisok, a román jobboldal fellegvára, a helyhatósági választásoktól eltérően azonban ezúttal egyértelműen látszik: más az erdélyi román magatartása, mint a Kárpátokon túl élő honfitársáé. Tőkés László említette Tusványoson: lenne még Erdélyben tartalék arra, hogy Európa irányába terelje az országot. A tegnapi eredmények tanúsítják ezt – talán építkezni lehetne erre a természetes összetartozásra, elejét vehetnénk így mindenféle képtelen régiósítási elképzelésnek, és óhatatlanul is a regionális önkormányzatiság irányába terelhetnénk a romániai politikát.
