Van Nagybaconban a faluközpontban, a főút mellett egy bűbájos meseház, amelyen megakad az arra járó szeme, s nem az új, fénylÅ‘en komfortos épületeket csodálja, hanem gyermekké lesz újra, s tekintetével körbesimogatja ezt a villás farkú cseréppel födött, széloromfalú, kontyolt tetÅ‘s, eszterhéjas, tetÅ‘nyújtásos, törpe árkádoszlopos, kedves épÃtményt.
Többször is körbenézi, s elmereng, hogy nemcsak az emberi élet mulandó, hanem az emberi épÃtmények is. Ezek a bumfordi, kerek oszlopok tartják még a tetÅ‘t, de annak már itt-ott beszakadt a bordája, a cseles téglarakással kialakÃtott, egykor dÃszes kerÃtés egy része már beadta a derekát, s leomlott, s ha az ember szeme védelmet és menedéket keres, és önkéntelenül is hátranéz a tágas udvaron, farkasfogas gerendaillesztéssel épÃtett istállót lát, egy félforcsokú épületet és a tágas, a legépebb épÃtménynek kinézÅ‘ csűrt, s szinte kicsurran a könnye a pusztulás láttán.
A kedves kis ház műemlék, törvény védi, de megmenteni nem a törvény, csak az ember tudja.
Ez a ház kÃnálva kÃnálja magát egy néprajzi múzeum számára. Erre lenne is Nagybaconon messze túlmutató igény, hiszen valamikor néhány hét alatt Seres András a baconiak segÃtségével fantasztikus értékű néprajzi anyagot gyűjtött össze. A nagybaconi tanács megvásárolná az épületet és a telket Szabó Vilmától, a tulajdonostól, de az összeget, amit érte kér, sokallja, a polgármesteri hivatalnak nem ér el addig a takarója. A ház nem lakható, és műemlék jelleg ide vagy oda, sokak sajnálatára és bánatára össze fog omlani, egy kupac törmelék lesz belÅ‘le. Ilyen már történt, nem is egy. Hatalmas eszmei értékű kúriák omlottak össze. Valamiféle megoldást kellene találni a nagybaconi meseház megmentésére. A tulajdonosnak is érdeke, hogy Å‘seinek ez az épÃtészeti remekműve megmaradjon, s emlékeztessen rájuk. A tanács vagy valamilyen alapÃtvány, egyesület, ha a megfelelÅ‘ összeget össze tudná gyűjteni, a tágas udvart szabadtéri eszközkiállÃtásra, a csűrt ugyancsak múzeummá tudná berendezni. A csűr mögötti telek pihenÅ‘- és szórakoztatóparkká, sportolásra alkalmas terep kiképzésére lenne alkalmas, a falunapok, egyéb ünnepségek helyszÃnéül szolgálhatna.
Nagybaconban számos értékes magán- és középület van. Megbecsülésük szándékát jelzi, hogy többségük gondozott, és szépségben pompázik. Kár és megbocsáthatatlan mulasztás lenne, ha ez a bűbájos épület kiesne a sorból s az emberek emlékezetébÅ‘l. Múltunk egy darabja pusztulna el véle. A helyi érdekeken túl ErdÅ‘vidék, Háromszék, Székelyföld ékessége lenne. SÅ‘t, a szász hatás is jól kimutatható a ház épÃtészeti jellegzetességein, a csűrön is. Csak a porta belsÅ‘ kialakÃtása nem szászos, nem zárt, hanem kitárulkozóan mutatja magát. Mentőövet kellene dobni ennek az épületegyüttesnek és a teleknek, hogy ne fulladjon bele a közöny mocsarába.
