A nagybaconi községháza impozáns épülete (hátsó nézet)
Nagy- és Kisbaconban falusi emberektől az elismerés hangján hallottam, hogy a községi tanács impozáns épületében néprajzi múzeumot rendeztek be, s ott található annak a tárgyi néprajzi anyagnak egy része, amely valaha a nagybaconi református egyház tulajdonába nemrég visszakerült impozáns, Kós Károly tervezte épületben volt.
Az ügy felette érdekelt, szerénykedve mondom, hogy valaha volt némi részem a gyűjtemény összehozásában, és főleg abban, hogy a tárgyi néprajzi anyag ebbe a kulturális rendeltetésű Kós Károly-féle gyönyörű épületbe kerüljön.
Előbb Bardócz Csaba polgármestert kerestem a gyűjtemény megtekintése végett, aki percek alatt összehozott Bardócz Mihály Réka kultúrigazgató asszonnyal. (A két Baconban több Bardócz család is él, amelyeknek tagjai közelebbi-távolabbi rokoni kapcsolatban állnak. A kultúrigazgató asszony férje után Bardócz, míg a kisbaconi emlékház vezetője ugyancsak Bardócz Réka tanárnő férje után Szabó Réka névre hallgat. Kettejüket, világosít fel Bardócz Réka tanítónő, aki nemrég vállalta el a kultúrigazgatást, gyakran összetévesztik a távolabbról érkezők.)
Szóval, a művelődés nagybaconi új mindenesével belépünk a frissen felújított tanácsépület — a valamikori községháza — pincéjébe. A helység gyönyörűen kiképzett, csempepadlós, tágas terem. Benne viszontlátom az egykori néprajzi gyűjtemény újakkal kiegészített tárgyait. Nem múzeum ez, hanem egy ideiglenes tematikus gyűjtemény, a szövés-fonás mesterségét mutatja be igen gazdag tárgyi anyag révén.
Nagybaconban a hetvenes évek elején szinte hihetetlen gyorsasággal, a néprajzos Seres András diktálta tempóban olyan gazdag és sajátos, helyi ízű néprajzi anyag gyűlt össze, amellyel a Kós Károly tervezte, csodálatos architektúrájú épületet néprajzi múzeummá — állandó kiállítássá — lehetett berendezni. Seres András fanatizmusa mellett arra figyeltünk fel, hogy a község lakossága milyen odaadással, mekkora adományozó kedvvel hordta össze a múzeum anyagát. Az emberek érezték, hogy ez az ő ízlésviláguk, díszítő hajlamuk lenyomata, belső énjük kivetítődése, meg nem írt történelemkönyvük. Nagybacon — és általában Erdővidék — Háromszék hagyományőrző sarka. A múzeum létesítése ürügy volt arra, hogy az épület kulturális rendeltetését visszaállítsuk. Kulturális intézményhálózatban gondolkodva arra is alkalmat teremtett, hogy az ezt az időszakot egy-két évvel megelőző kisbaconi Benedek Elek-emlékházat ilyen gazdag néprajzi anyaggal kiegészítsük. A Templomhegyen át egymástól alig egy-két kilométernyi távolságra volt a két gyűjtemény. Elek Apó az édes anyaföld népi kultúrára alapozott irodalomba emelésének nagymestere volt, s a nagybaconi múzeumi gyűjtemény ezt az alapot rakta össze. Rokkákból, osztovátákból (szövőszékekből), az erdővidéki festett bútorokat megelőző időszak faragott szuszékjaiból, karcolt díszítésű hombárjaiból s a népi kultúra annyi más eszközéből.
Aztán másféle idők következtek, a gyűjteményt felszámolták — a szó sokféle értelmében —, az anyag egy része újra raktárba, padlásra, ki tudja, hova került.
Egy képzeletbeli falumúzeum alapjai. A szövés-fonás eszközeinek mostani kiállítása, a községi vezetés eme lépése jelzi, hogy Nagybaconban ismét megvan az alap, és létezik akarat, szervezőkészség, hogy a nagyközség rangjához méltó múzeumi egységet hozzanak létre. Ehhez — egy másik írásomban mondtam már — kínálva kínálja magát a tanácsépület és a felújított kultúrház, az előtte lévő emlékművek és szakrális helyek szomszédságában az a telek, rajta a lakóház roggyant derekú, de műemlék jellegű istállójával, a viszonylag épségben lévő hatalmas csűrrel: Erdővidék és az egész Háromszék egyik leggazdagabb szabadtéri és fedél alá helyezett néprajzi múzeuma alakítható ki itt.
A kultúrigazgató asszony még két tematikus kiállításhoz kalauzolt. Mindkettő a Háromszéki Magyarok Világtalálkozójára ,,jött létre", s én nem titkolt örömmel nyugtáztam, hogy Nagybaconban ez a gyönyörű anyag nem kallódott el, hanem együtt és egyben maradt. Az egyik Nagybacon épített örökségét gazdag, pannókra helyezett fotóanyagon mutatja be. A másik kiállítás a táj borvizeiről nyújt átfogó, gazdagon illusztrált, szövegmagyarázattal ellátott képet. (Baló Ervin földrajz szakos tanár, iskolaigazgató munkája.)
A dolgokat tágabb összefüggésbe fogva a közelben van a már említett kisbaconi Benedek Elek-emlékház, arrébb a felújított bodvaji kohó, amelyhez egy idő múltán aszfaltozott út vezet. Kisbacon és Nagybacon, Magyarhermány, Szárazajta mint település is szemrevaló. A turizmus szempontjából rendkívüli eredmény, hogy Székelyudvarhely Oklánd felőli aszfaltutas megközelítésben ötven kilométernyire van, a modernizált úton Brassó is közelebb került.
A nagybaconi telek és az épületek megszerzése a nagyközségnek azt a darabkáját menti meg, amely az egykori életmód, az épített örökség gyönyörű, egyelőre halott emléke, amelyet élővé lehet és kell varázsolni.
És ott vannak Nagybacon hatalmas értékű és szépségű középületei. A községházáról, a Kós Károly-épületről már szóltunk. A paplak semmiképp sem hagyható ki ebből a sorból.
Szó, ami szó, Nagybacon és falvai jó úton vannak, hogy az épített, a tárgyi és szellemi kulturális örökség megmentésének, megőrzésének messze földön híres bázishelyei legyenek.
Ha valakik igazán érdemlegeset akarnak maguk után hagyni, akkor széles körű lakossági támogatással létrehozzák a Nagybacon központjában lévő telken azt a skanzenjellegű múzeumot, amelyben a már meglévő és az ezután gyűjtendő néprajzi anyag elhelyezhető.
Ha ez meglesz, akkor innen Alsócsernátonig kell kocsikázni, hogy valami hasonlót láthasson a székelység tárgyi és szellemi értékei iránt érzékeny, az épített örökség megmentésében érdekelt ember.
