Maksa község új vezetői már részleteiben ismerik a lepergett két évtized gondjait-bajait, s közösen, összefogással szándékoznak azokat megoldani. A lényeg az, hogy akarják. Bács-Benke László polgármester maksainak tartja magát, és azt állítja, hogy az önkormányzati csapattal együtt igyekszenek elsősorban a felmerülő jogi problémákat rendezni, hogy tisztán lehessen látni a tanács előtt álló feladatokat. Nos, itt bőven lesz, amit tenni, mert az egyik legnagyobb gond éppen a hatalmas kiterjedésű maksa–besenyői torlasztó és környéke tulajdonjogi helyzetének tisztázása.
Kié a tópart?
A 84 hektáros tó környékén a helyi tanács tulajdonában lévő terület is van, a tulajdonjogokat kellene áttekintenie az új polgármesternek, hogy lássák, miként tudnánk hatékonyabban kihasználni a pénzforrásokat. Az elég nagy területet szimbolikus összegért kiadták bérbe egy cégnek, és rendbe kéne tenni, illemhelyeket, zuhanyzókat építeni, hogy a tanács tudja üzemeltetni. Szeretnék, hogy ami a község területén lehetséges pénzforrás, arról ne más arassa le a babérokat. Ez a fő cél.
A polgármester, Bács-Benke László sorolja is: Sepsibesenyőn a hírneves Büdöskút vize kiváló gyógyhatású, szeretnék újra hasznossá tenni. Lehetne ott kezelőközpontot létrehozni európai uniós segítséggel. Ezek révén munkahelyet is teremtenének. Tudja, nem egykönnyen kivitelezhető, de a helyieknek igen hasznos volna, mert itt is nagy a munkanélküliség.
– Évekkel ezelőtt megkezdődött a besenyői ivóvízhálózat kiépítése, ez kilencszázezer lejes munkálat volt, de még sok a tennivaló (fúrás, a régi kút kitakarítása). Ötszázezer lej elment, de még nem lehet látni a végét. Évek óta víz nélkül a falu. Nem igaz, hogy nem utaltak erre pénzt, miként az újságok írták, bevételezte azt a kivitelező cég, csak Besenyőn nem haladt a munka! A csatornahálózatot a községközpontban ugyan befejezték, de még a mai napig sem működőképes. Pedig létszükséglet Maksa számára, nélküle a korszerű falusi turizmus, a településfejlesztés elképzelhetetlen.
A Maksa-párt gondjai
Beszélgetésünk közben a polgármester rá-rámutatott Bartha Sándor fiatal alpolgármesterre, és mondta: közösen határoztuk, közösen fogjuk végrehajtani! A jó akarat megvan, láttuk: az összhanghoz, az összefogáshoz nem fér kétség, jó ez induláskor. Nem válogattak a tennivalók sorrendjében, az aránylag lényegtelenebbnek tűnő, kisebb dolgok (szemét és gaz a tópart, a futballpálya meg a hétvégi házak környékén stb.) keveredtek a lényegesebbekkel, de a legfontosabb, hogy minden a község érdekében történjék! Arra is rácsodálkoztunk, hogy Maksának és Sepsibesenyőnek is volt magyarországi testvértelepülése, de ma már nincsen. Miképpen ápolta a helyi tanács azokat a kapcsolatokat, hogy így elhaltak? – tették fel a kérdést.
– Ebben a tanácsban nem lesz jelentősége annak, hogy ki milyen pártot képvisel – folytatta Bács-Benke László –, hogy én például a néppárt színeiben lettem polgármester. Szerintük – éreztük mi is – egy pártnak kell működnie: a Maksa-pártnak. Ha ennek javára igyekszik mindenki, egyetértés is lesz. Viszont maradtak sürgősen megoldandó feladatok. Például a kevesebb állattal rendelkező gazdák számára nincs legelő. Magánszemélyeknek kimérték, bérli néhány ember, és a kéttehenes gazdának, az öt-tíz juhot tartó gazdának nincsen, ahová kihajtania állatát. Ha lemondanak az állatokról, az leépülést jelent. Ennek az áldatlan helyzetnek anyagi oka van, mert a területért földalapú támogatás jár. A közbirtokosságnak is változtatnia kell majd eddigi módszerein, hogy segítsen a gazdákon. Tisztázásra szorul az 56 hektár közbirtokossági legelő helyzete, mert az állatokat ki kell valahova hajtani.
– Kérem, beszéljenek a többi tervről, elképzelésről.
– A minapi tanácsülésen jóváhagyták az Óriáspince Egyesület létrehozását, ez egy pró Maksa-szerű tömörülés. Tagjai lennének a civil szervezetek: a három közbirtokosság, az egyházak, a tanács. Rendeltetése: a tókörnyék közművesítése, korszerűsítése, hogy anyagiakat tudjunk szerezni a községnek. A helyi egyház is eléggé tekintélyes területet birtokol a tó északi partján, amit jobban ki lehetne használni, jövedelmező tábort vagy más létesítményt teremteni, hogy hasznot hozzon. Követni kell majd más egyházak példáját, amelyek messze előttünk járnak. Ezt fogjuk javasolni az új lelkésznek is. A civil szervezeteket, egyházat, iskolát, a tudással és gyakorlattal rendelkező vezető egyéniségeket szeretnénk összefogni, összetartásra ösztökélni. Ünnepi rendezvényeinket fel kell pártolni, meg kell mutatni, hogy Maksa történelmi székely település.
Bemutatkozik az új alpolgármester
– Harmincöt éves családos ember vagyok. Kovásznáról származom, ott végeztem iskoláimat. Húszéves koromban kerültem Maksára, és huzamosabb ideig mezőgazdasággal foglalkoztam, saját és bérelt földeken, majd pedig hentesként dolgoztam Németországban. Feleségem idevaló, s így már én is maksainak érzem magam, lassan idegyökereztem – mondta Bartha Sándor. – Nagy reményekkel kezdem közösségi munkámat, egyetértésben a polgármesterrel, a tanáccsal, és remélem, hogy a község lakói ebben segítségünkre lesznek, mert mi mindent az ő érdekükben fogunk megvalósítani.
História és teológia, mint spiritusz a vízzel
Györgyi Zsolt református lelkipásztort, a Sepsiszentgyörgy-szemerjai gyülekezet segédlelkészét, miután Rákosi Károly nyugalomba vonult, április elsejétől meghívta a maksai gyülekezet.
– Pályafutásom nagyon rövid, mert a teológiát második egyetemként végeztem, azelőtt kijrátam a történelem szakot. Három és fél évig szolgáltam a szemerjai gyülekezetet. Most kezdek igazából ismerkedni a helyzettel. Nagy és történelmi gyülekezet ez, jeles lelkészek nyomába lépek, feladat is lesz éppen elég: hétköznapi és gyülekezeti élettel kapcsolatos is. Új ruhába kell öltöztetni az egyébként rendezett, tágas templom külsejét, a harangtorony állapota is megviselt. Nem igazán ismerem még az egyházközség erdő- és földvagyonát, a gondnok, Zölde József is nemrég kezdte meg munkáját, de lassan és türelemmel minden feladatra-tennivalóra sort kerítünk. Tudomásom van azonban arról, hogy egyházához hű a maksai gyülekezet, és önálló ifjúsági szervezete maga kezdeményezi rendezvényeit, részese a helyi magyar közművelődési életnek, elnöke Szabó Etelka. Örvendek, hogy hazaköltözött Maksára Kakas Zoltán néprajzos, múzeumi szakember, akivel a templomi padelőkék festéke alatt szunnyadó régi ornamentika jövőbeni sorsát osztottuk-szoroztuk, miképpen kerülhetne az ismét napvilágra, hogy még szebbé, nemesebbé tegye a templombelsőt.
Szerencsés dolog történelmet ismerő lelkészként kerülni egy olyan községbe, amelynek megtisztelő szerep jutott Háromszék, de Erdély történetében is, ugyanis nemcsak régi templomának Szent László-freskója, középkori harangja és reneszánsz kazettás mennyezete teszi jeles hellyé, hanem maga az a tény is, hogy „a régi nemzeti gyűlések által szentesített e helynek hagyományos tiszteletét még a későbbi korra is kihatni látjuk – írta Orbán Balázs. – E helyen gyűltek össze 1660-ban, szeptember 28-án a Barcsai Ákos zsarolása és jogtiprása miatt fellázadt székelyek. Itt határozták el nemzeti jogaik és szabadságuk fegyverrel való védelmét. Itt választották vezérüknek Székely Sámuelt, itt mondottak halált nemzetet zsaroló főkapitányuk, Donáth István fejére. Innen indultak el, hogy a Cseme rétjén (Baróth mellett) vérezzenek el Barcsai Gáspár népgyilkoló fegyverei alatt, sőt, később is gyakran tartattak Maksán Háromszéknek közgyűlései 1630-tól 1793-ig, összesen 31-szer.” Olyan személyiségek elnököltek itt ezeken a népgyűléseken, mint a hidvégi Nemes János, a vargyasi Daniel Mihály, a zabolai Basa Tamás, az uzoni Béldi Pál, a torjai Apor Péter – tesszük hozzá mi, a késői utódok.
Barabás Berta sepsibesenyői lelkész távollétében Gábor Vilmos gondnokot kerestük fel a Csente alatti családi házában.
– Találkozásunk után volt itt még egyházi esemény?
– Hálaadó istentiszteletet tartottunk, melyen részt vett nt. Kató Béla főjegyző úr, mert újra kellett javítani és meszelni a templom külsejét, aminek romlásába besegített a tavalyi fagy és itt-ott a sebtében végzett munka. A kis lélekszámú gyülekezet önrésze, az egyházi javak hozadéka mellé még pályáznia kellett a lelkésznek. Most a papi lakás javításán dolgoznak, felújították a tetőzetet, cserélik az ablakokat, a munkában jól fogott a presbiterek kalákája is. Akad még tennivaló, mert most az igen értékes orgona javítása következik, de az idén arra bizonyára nem kerül sor.
