– Idén a János vitéz daljátékot hoztátok el Székelyföldre, a Székely Vágtára. Könnyebben tudtatok-e dolgozni az itteni lovasokkal és a Háromszék táncegyüttessel? Jobban megértettétek egymást, mint tavaly?
– Igen, sokkal könnyebb volt, mint a tavalyi év, mert az még az összeszokás éve volt, most pedig mintha már mindig is ismertük volna egymást. Félszóból megértették a lovasok, a táncosok az instrukcióinkat, így könnyebb volt a próbafolyamat.
– Milyen hangulatban teltek a próbák? Összeforrott a csapat?
– Igen, nagyon jó hangulatban teltek, ami leginkább annak a következménye, hogy a lovasok és a táncosok is tudták, hogy én mit akarok, azon kívül ismertem az embereket és a lovakat is, és ők is ismertek engem, tudták, ha kiabálok, miért kiabálok, és ha valamit kérek, azt miért kérem. Így aztán nem alakult ki köztünk semmiféle konfliktus, tökéletesen lement a próba. Hozzá kell tennem, hogy az időjárás is kedvező volt, a tavaly rengetegszer megzavarta a próbákat az eső, emiatt a lovardában sem volt megfelelő a talaj. Idén a porral kellett megküzdenünk, de ez legyen a legnagyobb problémánk.
– Úgy gondolom, hogy a János vitéz nagyobb fegyelmet igényel, hiszen huszárok is szerepelnek benne. Menyire kaptad meg ezt a fegyelmet? Jobban bele tudták élni magukat a lovasok és a táncosok az idén a produkcióba?
– Igen, a János vitéz valóban egy huszárokról szóló darab, a zászló tiszteletéről, tisztelgésről szól. Nem mindegy, miként tiszteleg egy huszár, hogyan áll meg a lóval. A tanügetést és a huszár szép tartását még a mai napig is tanítják, sőt, a ’48-as huszárságnak még a mai napig is nagy követői vannak. Magyarországon volt kiképzői bázis a katonai lovasoknak, ahol a világ legjobb szakembereit gyűjtötték össze. Ide tartozott a magyar katonai lovasoktatás is, ahol többek között a díjlovaglás, díjugratás összefogta a terepen való biztonságos lovaglást és az előbb említetteket. Tehát aki lovas huszárnak állt, annak nagyon kellett tudnia mindent, úgyhogy a János vitézben is sokkal fegyelmezettebb rendszerbe kellett raknunk a lovasokat, mint a Honfoglalásban, ahol bár Kassay Lajos lovasai nagyon összeszedettek voltak, de mégis elnézhetőbb volt egy kisebb hiba, hiszen az ember képzeletében a honfoglaló magyarok még eleve a ,,barbár’’ korszakban éltek. Az a világ jóval szétszórtabb, kapkodó volt, mint a huszároké, amikor már kialakult a rendezettség. Ezért a mostani darabban nagyon fontos volt az, hogy a lovak egymás mellett álljanak, figyeljenek egymásra.
KOVÁCS ZENKŐ BERNADETT
.jpg)
