A súlyos mondat egy igen nézett hírtelevíziónak adott interjúban hangzott el, s oly fenyegetően, mintha azt jelentette volna be: csapataik harcban állnak.
Természetesen a hebegő és habozó alkotmánybíróságnak ezek után még nehezebb a dolga. Pedig a játszma előtt mindenki elfogadta: a választójogú román állampolgárok fele plusz egynek a szavazatára van szükség az államelnök menesztéséhez. Tiszta, világos szabálynak tetszett, de hiba csúszott a számításba, sokan otthon maradtak, mások bojkottáltak, s az épp regnáló politikusok gondoltak egy merészet és nagyot, s utólagosan változtatni akartak a játékszabályokon. Gondolván, mind belföldön, mind külföldön könnyedén átsiklanak afölött, hogy egy Európa határán élő nemzet pillanatnyi vezetői mindenáron győzni akarnak. Csalódtak. És már nem is Traian Băsescuról szól ez a történet, hanem a szavahihetőségről, a törvények tiszteletéről, a játékszabályok betartásáról. S e tekintetben a Ponta–Antonescu páros ugyancsak levizsgázott.
És Európa sem Traian Băsescut védi-menti, hanem a törvényességet, a szavahihetőséget, a kiszámíthatóságot kéri számon Románia vezetőitől. S mintha nem tetszene ez a mindent akarok, és most mentalitás sem.
Itthon meg most épp az ügyészség az úr, ő ítél elevenek és holtak fölött, szavazólistákat, választási dokumentumokat gyűjt, felelősöket keres, és bizonyára kap is.
És szavak szintjén folytatódik a csörte. Macovei említett Kasszandra-jóslata sem több ennél. Băsescuért polgárháborúba sodródhat az ország? Mutasson nekünk a volt ügyész asszony csak néhányat azokból a százezrekből, akik nem első, az ugyanis annyira kevés, hogy aligha számít, hanem utolsó csepp vérüket is feláldoznák az elnökért.