A Sepsi-Charolais Kft. és a kézdialmási szarvasmarha-tenyésztők egyesületének meghívására Háromszékre látogatott Jancsó István, a Magyarországi Charolais Egyesület elnöke és Pap Sándor, az Abaúji Charolais Zrt., az anyaország legnagyobb létszámú, közel 1500 fős törzstenyészetének tulajdonosa. A zaláni székhelyű Sepsi Charolais Kft. ettől a cégtől vásárolt április végén 90 tenyészüszőt és egy tenyészbikát (a technológia szerint ugyanis a fedeztetések 80–90 százaléka világszinten is természetes úton, bikával történik), az almási egyesület pedig ugyancsak tőlük tenyészbikát vásárolt a pirostarkák keresztezése céljából.
A charolais a húsfajták „Mercedesének” számít. A bikák legnagyobbjai 1500–1700 kg-ra, a tehenek pedig 1000–1300 kg-ra is megnőnek. E jellegzetes, egyszínű, tejfehér vagy tejfelsárga marha átlagosan 64–65 százalékos, sőt, 67 százalékot is elérő húskitermelési (vágási) százalékra képes. A választáskor, 205–210 napos korukra a legjobb borjak meghaladják a 350 kilót is. A fajtát kiterjedten alkalmazzák apai vonalként a keresztezéseknél a hizlalási alapanyag előállításánál. Jancsó elmondta, Magyarországon a felvásárlók akár 15–20 százalékkal is többet adnak egy húsmarhával keresztezett magyartarka bikaborjúért.
A charolais fajta a kiváló húsminőség mellett a nagy gyarapodóképességet és az egyéb kedvező tulajdonságokat is jól örökíti. A szokásos vágási súly 650–700 kg, de akár 800–900 kg-ig is gazdaságosan hizlalható, gyakorlatilag az állat ezen súlyig még húst és nem faggyút termel. A hizlalásra fogott bikaborjak napi súlygyarapodása átlagosan 2 kilogramm körüli, de nem ritkák a napi 3 kilogrammos gyarapodást elérő egyedek sem. A magyar charolais-tenyésztők a nagyon előnyös árat fizető török felvásárlók miatt hizlalási szokást váltottak, nem hizlalnak nagy súlyra. A 7–8 hónapos korban anyjuktól elválasztott, 280–300 kilós növendéket, nemtől függetlenül, rendkívül magas áron, élősúlyi kilónként 4–4,1 euróért értékesítik.
A charolais nem igényes a takarmányra, mindent letakarít, beéri nyáron a legelővel, télen szénával, silóval és egy kevés abrakkal. A legelőn történt látogatáskor meggyőződhettünk, hogy az állatok a nagy szárazság körülményei közt sem estek össze, kiváló húsformákat mutattak, annak ellenére, hogy semmi abrakot sem kapnak pótlásként.
A Sepsi-Charolais Zalánban épített egyszerű és olcsó szabadtartásos istállót. A magyar szakemberektől megtanulták, hogy az állatokat nem kell félteni a hidegtől, inkább a huzatot és a túlzott nedvességet nem szeretik. A húsmarhatartásban nincsenek az állatjólétre vonatkozó uniós megszorítások, ezeknek az állatoknak ez a természetes tartási módja.
Héjja Dezső, a Sepsi-Charolais társtulajdonosának elmondása szerint az állomány felszaporítása az elsődleges céljuk. A bikákat sem feltétlenül szánják vágóhídi értékesítésre, a magyarországi fajtaegyesület ígérete szerint a tőlük vásárolt állatok utódjaira is megadják a származási lapot, törzskönyvet több nemzedéken keresztül, ez pedig az unió szintjén is érvényes lesz.
Az almási egyesület a vásárolt tenyészbikával egyelőre a gyengébben tejelő pirostarkák charolais-val történő keresztezését végzi, de közgyűlésen határoztak arról, hogy az uniós támogatásokból szerzett egyesületi pénzből charolais tenyészüszőket vásárolnak, és azokat kiosztják a tagságnak. Az anyatehén az egyesület tulajdonában maradna, de a szaporulat már a tagok gazdaságát gyarapítaná.
