Ez alkalommal kegyelettel adózunk a májusban elhunyt Sylvester Lajos író, a Háromszék főmunkatársa, Uz-völgye igaz krónikása emlékének is, akinek székely kopjafáját Balázs Antal faragta, a post mortem emléklapot leánya, Anikó veszi át. Az uzoni Szivárvány kórus székely balladát ad elő Keresztes Enikő vezetésével, majd Magyari Lajos Úz-völgyi rekviem című versét Veress László színművész szavalja. A kopjafa leleplezésével és megáldásával zárul a kis, de méltó emlékezés.
Ugyanakkor magyarországi leszármazottjai székely kopjafát állítanak Pamuk László főhadnagy emlékére, aki itt adta utolsó csepp vérét hazájáért, Székelyföld védelméért. Az idén elhunyt, Úz-völgye utolsó előtti lakójának, László Imrének sírját az Úz-völgyébe látogató hálás emlékezők koszorúzzák meg.
Az Erdélyi Kutatócsoport Egyesület 1914–1945 már két éve elindított egy folyamatot, melynek célja rehabilitálni az Úz-völgyi hadi sírkertet, a sírokat megjelölni, ekképp méltó emléket állítani hőseinknek. Az idén újabb száz keresztet állítanak fel a tavalyi ötven mellé, az első világháborúban elesett 9., 10. és 11. M. Kir. gyalogezredek honvédeinek emlékére. Vitéz Vásárhelyi Gábor, az egyesület vezetője díszes emléklapokat nyújt át mindazoknak, akik Úz-völgye szellemét ápolják, tovább éltetik, emlékét őrzik.
A zarándokokat egy meglepetés is várja, ugyanis az Árpád-vonal könyv szerzőjének, Szabó József János alezredesnek, az Uz-völgyi völgyzár ismertetőjének a fia itt, a Munkácsi M. Kir. 11. gyalogezred által 1917-ben épített hadi kápolnában tartja tábori esküvőjét.
Ekkor koszorúzzuk meg a Ma­gyarós-patak szádájában felállított apostoli kettős keresztet, melyet a gelencei Kelemen Dénes faragott. A koszorúzás alatt a csíkszentmártoni 35 tagú fúvószenekar biztosítja az emlékünnepély méltó befejezését, mely az Uz-patak partján hagyományos ételek és italok elfogyasztásával végződik késő este.