Három lepke,
három pici
pillangó, fehér,
fogócskáznak
udvarunkban,
dél van, dől a fény.
Én ülök a
nyári konyha
meleg küszöbén,
egyszer csak – hopp –
térdemre hull
az én csöpp lipém.
Levegőt is
alig merek
venni, alig én.
Nézem, hogyan tellegeti
Szárnyait szegény.
Leppentőcském,
meguntad az
életed? Ne félj,
nem bántalak,
még a széltől
is megóvlak én!
Alighogy ezt
kigondoltam,
pillém tovaszállt.
Tapsikoltam
örömömben:
még ilyen csodát!
