Hálás feladatnak is mondhatom, hogy olyan könyvről próbálok méltató sorokat írni, amelynek szerzői nem csupán barátaim, de ugyanakkor megszállottjai is egy rendkívül nemes ügynek: nem kevesebbre vállalkoztak, mint az erdélyi tudományosság egyik fontos szeletének felfedeztetésére, a köztudatba, az egyetemes magyar művelődés- és tudománytörténet ismereteinek tárába való beépítésére.
És teszik ezt első lépésként Puskás Tivadar kapcsán, akinek az életét, munkásságát, a hírközlés történetét bemutató kiállítással egy időben érdekes kiadvánnyal is megleptek, melynek címe – Puskás Tivadar, a nagy magyar feltaláló – közvetlenül utal tartalmára. A gyergyói ősökkel rendelkező kiváló tudós életútja és munkássága egyben azt is jelzi, hogy a magyar, de különösen a vidékünkről elszármazó kiemelkedő koponyáknak nem csupán az anyagiak jelentettek gátat tudományos munkájuk kiteljesítésében, hanem a közöny, az elutasítás volt legtöbbször hátrányukra.
A három szerző közül kettő sepsiszentgyörgyi. Puskás Attila a családfa elkészítését vállalta annak tudatában is, hogy ő maga ennek a Puskás-ágnak egyik késői hajtása, s nem sajnált időt, pénzt áldozni a gyergyóditrói, szatmári, felsőbányai kapcsolatok felkutatására, de kutakodásai kiterjedtek a budapesti, felvidéki, londoni, amerikai és más vonatkozású kitérők megvilágítására is. Ugyanis amilyen gazdag volt Puskás Tivadar újítói, feltalálói tevékenysége eseményekben, érdekes fordulatokban, legalább ilyen gazdag személyes élete is.
A másik sepsiszentgyörgyi szerző, Csáky Ernő mérnök neve főleg azok számára ismert, akiket közelebbről érdekel a hangrögzítés története. Pár évvel ezelőtt megjelent munkájában ezt a kérdéskört világította meg, s a Puskás-legenda népszerűsítése is itt, nálunk elsősorban az ő ötlete volt. E kiadványban közölt tanulmánya a telefon feltalálásának, a telefonközpont megépítésének érdekfeszítő mozzanatait tárja elénk.
A Puskás-ügy időszerűségét, fontosságát jelzi, hogy szerzőtársnak felkérték dr. Rajnai Zoltánt, a Budapesi Nemzeti Közszolgálati Egyetem professzorát, aki szívesen vállalta is a közreműködést, s neki köszönhetően a könyv nagyon rövid idő alatt el is készült az egyetem nyomdájában. Ő a telefonhírmondó történetét részletezi, de kitér Puskás kevésbé ismert ötleteire és találmányaira, Puskás Tivadar emléke ápolásának magyarországi vonatkozásaira.
A szerzők e könyvet első lépésnek tekintik abban a munkában, amelyet fel akarnak vállalni az erdélyi magyar tudományosság meg- és elismertetése érdekében, s ebben várnak támogatást mindazoktól, akiket foglalkoztat ez a gondolat.
Dr. Péter Sándor
