Zűrös, főképp ellentmondásoktól terhes a hazai magyar politikai élet is. Egyeduralomra tör az RMDSZ, s bár „elsöprő sikert aratott” a helyhatósági választásokon, a Băsescu menesztését célzó népszavazáson elgyávultak kissé, s azt javasolták, ki-ki szavazzon lelkiismerete szerint.
Igaz, nagy egyetértés nem lehet köztük sem, minekutána a parlamentben lelkesen megszavazták az államelnök felfüggesztését, azt követően már más-más üzenetekkel bombáztak bennünket. Frunda György és Borbély László például arra biztatott, szavazzunk Băsescu menesztésére, Kelemen Hunorék meg arra akartak rávenni, hogy tóduljunk voksolni, s aztán majd meglátjuk... A magyar közösség zöme meg úgy döntött, ha lehet, kimarad ebből a balkáni vircsaftból, és nem szavazott.
A nyár forró volt, hosszú, s az RMDSZ ez idő alatt, mintha észrevette volna, hogy ismét szembement választóival. Az itthoni magyarság jelentős része ugyanis kisebb rossznak tekinti Băsescut, mint a teljhatalomra törő szoclib koalíciót, erre fel most hétfőn magatartást váltottak, s a demokrata-liberálisok mellett keresztényi türelemmel várták, hogy a hatalom jelenlegi urai – akik óráról órára változtatták elhatározásukat –, végre eldöntsék, mit akarnak: folytatni az alkotmányos válságot, néhány nappal, esetleg egy héttel meghosszabbítván Traian Băsescu várakozását, vagy túlesni az egészen, és elfogadni visszatérését. Frunda György például, láss csodát, azt hajtogatta, amit Monica Macovei: nincs szükség minősített többségre, elég, ha csak azok voksolnak, akik a teremben vannak, hogy az elnök visszatérjen Cotroceni-be. Feladta volna oly határozott és kihívó Băsescu-ellenességét? Vagy végre észrevették ő és társai, hogy az a hatalom, melyet Ponta és Antonescu nevével fémjeleznek, cirkuszon kívül alig produkált valamit? Esetleg rájöttek, sok jóra aligha várhatnak azoktól a politikai vezetőktől, akik csak Brüsszel vagy az Egyesült Államok szigora után hajlandóak – úgy-ahogy – tiszteletben tartani a törvényt? Éreznék a parlamenti választások előszeleiből, hogy nem árt azokra is figyelni, akiktől jövőjük függ?
Végül is nem árt sem az RMDSZ-nek, sem nekünk, magyaroknak ez az országra szakadt román–román együttélési kényszer. Nem másért, de legalább sakkban tartják egymást. Kicsit lenyugszik a szoclib tábor, beéri a parlamenti és végrehajtó hatalommal, és Băsescu is tudomásul veszi, sokan, nagyon sokan, több mint hétmillióan távozását kívánták. Az RMDSZ-nek bizonyára jó ideig nem áll a zászló. De nekik sem árt egy kis hatalmi böjt, hátha észreveszik végre, soha időszerűbb nem volt az erdélyi magyar–magyar összefogás, mint mostanság.
