Az óvodába lépéskor a kicsi eleinte bizonytalannak, magára hagyottnak érezheti magát, hiszen nem veszik körül azok az emberek, tárgyak, amelyeket nap mint nap megszokott kis életében. Azok a gyerekek, akik bölcsődébe is jártak, kevésbé veszik nehezen az óvodai akadályokat, de itt is közösségváltásról van szó, amely kis időre felboríthatja gyermekünk bioritmusát.
Megtörténhet, hogy a szobatiszta gyermek újra bepisil, viselkedése „kisbabás” lesz (különösen a szülőkkel szemben), nem hajlandó olyan dolgokat megcsinálni, amit már előtte elsajátított, pl. egyedül aludni, enni, öltözni. Újra elkezd nagyon ragaszkodni az édesanyjához stb.
Fontos, hogy a szülők kellő türelemmel és odafigyeléssel legyenek ebben az időszakban gyermekük iránt, az óvodán kívül együtt töltött időt pedig még jobban becsüljük meg! Ha hasonlóan is viselkedik, ne bánjunk vele úgy, mint egy kisbabával, de ne is szégyenítsük meg ezért. Egyszerűen hagyjuk figyelmen kívül ezt a magatartást, és igyekezzünk nagy figyelmet ajándékozni neki a közösen töltött napszakokban.
Ha nehezére esik az elválás reggelente az óvodában, akkor próbáljuk minimálisra mérsékelni a búcsúzkodást, és tudatosítani magunkban, hogy a sírás amúgy is hamar elmúlik elmenetelünk után.
Sokszor nekünk, szülőknek nehezebben megy a kicsinktől való elválás, mint fordítva. Még ha rendkívül fájdalmas is a távollét, ezt próbáljuk minél kevésbé kimutatni, hiszen ha gyermekünk nyugodtnak lát minket, ő is sokkal nyugodtabb lesz, és hamarabb elfogadja az új helyzetet.
Keressünk megfelelő időpontot arra, hogy az óvónőkkel beszélgethessünk, hiszen általuk juthat tudomásunkra, hogyan viselkedik gyermekünk az óvodában, hogyan viszonyul a társaihoz, az óvodai szabályrendszerhez. Erre a beszélgetésre általában nem a reggeli érkezés a legmegfelelőbb, hiszen az elhúzza a búcsúzkodás idejét, és az óvónőket is az érkező gyerekek fogadása köti le.
A leggyakoribb kérdés, ami ilyenkor a szülőkben felmerül, hogy mennyi idő alatt fogja gyermekük megszokni az óvodát. Van, aki már első nap sírás nélkül megy be a csoportba, másoknak akár több hétre is szükségük lehet ehhez. Van, aki a ráhangolódás után már végig örömmel megy óvodába, mások két-három hét múlva kezdenek el tiltakozni ez ellen.
Általában azonban elmondható, egy hónap elegendő ahhoz, hogy gyermekünk megszokja az óvodai életet, és társas kapcsolatokat kezdjen kialakítani a többi gyerekkel. Ha mégis azt tapasztaljuk, hogy már több hónap elteltével is sírva megy óvodába, láthatólag nincsenek barátai, esetleg az addig jó alvó, evő gyermekünk szokásai tartósan rossz irányba megváltoztak, akkor mindenképpen vegyük fel a kapcsolatot az óvodapedagógussal. Általában az okot megtalálva és orvosolva az óvodába járás is problémamentes lesz gyermekünk számára.