Örömünkre s az összetartozás lelki impulzusaiként sokasodnak a nem egykönnyen összehozható családi találkozók. Heves és Nógrád megyéből származó Kanyó nevűek vettek részt azon a nemzetségi találkozón, amelyet Maksán tartottak, ahol jelenleg is a legtöbb Kanyó nevű honfitársunk él, vagy származott el onnan. E családnak ez a második nemzetközi találkozója, az elsőt a magyarországi Hermánszeg nevű településen (Szabolcs–Szatmár–Bereg megye) tartották, ahol a háromszéki Kanyó családok is képviseltették magukat.
Kilencvenegy Kanyó és -leszármazott
Kilencvenegy hazai és külföldi személy nevét jegyezték papírra a maksai templomkertben. A találkozóra érkezőket a háromszéki szervezők nevében Kanyó István, az angyalosi református gyülekezet gondnoka köszöntötte. Emlékezetes esemény volt, amikor olyan Kanyó nevűek, Kanyó-rokonok találkoztak, akik évtizedek óta nem látták egymást, illetve sohasem találkoztak.
– Elhoztam ide az Erdélyi Genealógiai Társaságnál meglevő maksai, gelencei és nagyborosnyói Kanyó családfatöredékek rajzait és az anyaországi (kiskunhalasi, nemesmilicsi, szegedi) Kanyó-gyászjelentők másolatait. A szervező Kanyó István úr felkérésére – kívülállóként – végigfényképeztem a találkozó fontosabb pillanatait. Az a tapasztalatom, hogy nem mindig jut vissza a családtalálkozók szervezőihez az a sok felvétel, amit ki-ki saját célra készít, pedig nagyon kellenek ezek a képek a családi albumba, hogy legyen, amit majd bemutatni a következő, magyarországi találkozón. Talán már ott is, de a következő itthoni találkozón mindenképp másolni, digitálisan is rögzíteni kellene a leszármazottaknál fellelhető régi iratokat, fényképeket, és közszemlére kell tenni a különböző családágak rajzát – hadd legyen, amit kiegészíteni, amiről beszélni. Jó az, hogy a közösségi oldalakon már szerepel a Kanyó család, de vajon hány, zömében falun lakó, idős, nem nagyon tehetős rokonnak van otthon számítógépe, internet-hozzáférése, hogy követni tudja az ott elhelyezett családi híreket? – fejtette ki kérésünkre amolyan ünnepelőzetesként a találkozón jelen lévő Kocs János, az Erdélyi Genealógiai Társaság elnöke.
A találkozó egyfajta nyereségének számít, hogy megismerhettük a Miskolcról érkezett Diószeghyné Kanyó Emíliát, a Kanyó-találkozók szervezőjét és dr. Kanyó Balázs szegedi orvost, aki fiatal kora ellenére eléggé mélyen beleásta magát ennek a családnak a történetébe.
Imára hívott a maksai harang
– A családfakutatók szerint a múltba tekintés segít bennünket abban is, hogy a jövőbe nézzünk – fejtette ki a református templomban elmondott bevezető beszédében-köszöntőjében a Miskolcról érkezett Kanyó Emília. – Az elődök tisztelete és megbecsülése a családi szeretet, egyszersmind a hazafiasság alapja is. Amelyik család a múltját elhanyagolja, és őseit nem tiszteli, az a nemzetség életfájának egyik gyökerét metszi el. Már néhány évvel ezelőtt megfogant bennem az a gondolat, hogy az anyagi javakon kívül valami egyebet, többet, nemesebb dolgot is kellene gyermekeimre hagyni. Akkor kezdtem bele a családfakutatásba: honnan eredünk, és kik azok, akiknek génjeit örököltem-örököltük? Időközben nagy örömünkre megismerkedtem az egyik családfakutató fórumon dr. Kanyó Balázzsal és Kanyó Magdával. Utóbbival, aki sajnos, nem lehet most itt, Maksán, együtt szerveztük meg a hermánszegi első nemzetközi találkozónkat. Hagyományossá szeretnénk tenni összejöveteleinket, mert nagyon szétszóródtunk az országban, a világban. Élnek Kanyók Amerikában, Japánban, Törökországban, Svájcban, Ausztriában, Londonban, és minden reményem, hogy jövőben még többen fogunk majd találkozni. Ugyanakkor örömmel jelzem, hogy jövő évi találkozónkat ismét az anyaországban, a Mátra-hegység alján elterülő, a Pásztó városával egybeépült Hasznosra szeretnénk összehívni.
A történeti emlékekben gazdag maksai kálvinista templomban Györgyi Zsolt, a település új lelkipásztora Mózes első könyvéből választotta a textust a Kanyókért behirdetett ünnepi istentiszteleten. Jézus Krisztusnak Ábrahámig visszamenő genealógiai vonaláról szólva szorosan kapcsolta szószéki beszédét a Kanyó családi találkozóhoz. A templomi ünnepséget bensőségesebbé tette a nagyborosnyói Pakucsné, csíkszentkirályi Bors Etelka nyugalmazott tanítónő székely népviseletben elmondott verses köszöntője.
Tudtunk arról, hogy a háromszéki Kanyó család lécfalvi gyökerű, de a történelem folyamán meglehetősen szétszóródtak, Háromszék-szerte több településen lehet találkozni ezzel a családnévvel, ám a genealógia különös fintora, hogy Lécfalván már nem élnek Kanyó nevűek. Nem tudunk arról, hogy valaki is egy csokorba gyűjtötte volna a háromszéki Kanyókat. Sajnos, a Tagányi-féle jegyzékben sem találtuk (1886), pedig ugyancsak régi nemes család, miként azt is nehezen lehetne már megfejteni, hogy a hiányosságoktól és hibáktól nem mentes, mégis alapvető munkának számító Pálmay József-féle műben (1902) a szerző miért szentelt felette kis teret ennek a családnak. Viszont ott találjuk az Erdélyi Múzeum-Egyesület által 2005-ben kiadott, a Királyi Könyveket újraközlő kiadványban, és említi a Tötösy-féle (Magyar történelmi nemesség családneveinek listája, Kanada, 2010) elektronikus összeállítás is.
Megszólal a családkutató orvos
– Kérem, foglalja össze a Háromszék napilap olvasói számára a Kanyó család eredetéről szóló végkövetkeztetéseit – kértük dr. Kanyó Balázs előadót, a Szegedi Tudományegyetem neurológiai klinikájának munkatársát, aki erről a templomi istentisztelet után beszélt a gyülekezetnek.
– A család két fő részre osztható, melyeknek esetleges közös leszármazása, kapcsolata a múltba vész. Az erdélyi lécfalvi Kanyóktól régebbi bejegyzésekkel találkozunk. Az első említés 1548-ból való, és Kanyó Lászlóról szól, akit Bekes Adorján, Kézdiszék főbírája említ Maksán. Tudomásom szerint ez a dokumentum az eddigi legrégebbi végrendeletek közé tartozik. A magyarországi ág további három-négy ágra szakad, melyeknek közös, XVII–XVIII. századi az eredete. És ezek mind-mind Nógrád vármegye területéhez köthetők. Vannak régebbi, a XIV–XV. század elejére vonatkozó forrástöredékek is, melyek nagyrészt a család felvidéki eredete mellett szólnak, részben köthetők az egykori Zemplén vármegye területén lévő településhez, Kányóhoz, mely a mai Szlovákia területén található. (Magyar neve Nagykőpatak, de 1899-ig Kvakócz néven szerepelt. Mai hivatalos szlovák neve Kvakovce – szerk. megj.)
„A Kanyó család valószínűleg székely eredetű – olvassuk a Kanyó családok honlapján. – Az első fennmaradt nemesítő levél 1591. január 16-án Gyulafehérváron, Báthory Zsigmondtól kelt. Ebben Kanyó János kézdiszéki lófőt (ki e címet Báthory Istvántól szerezte), illetve ennek testvérét, Györgyöt címeres levéllel illeti. (Kanyó János felmenői Kanyó László, 1548-ban Kézdiszék főbírájának özvegye, Bak Péterné földjén, Lécfalván jobbágyként szerepelnek). Innen a török–tatár dúlást követően a család egy része az Erdélyi fejedelemség határvidékére, Szatmár megyébe, Pócshalmára, míg másik része a magyar királyság határvidékére, Nógrád megyébe kerül. Nógrádban a Herecsény jobbágyi domíniumokat (birtokokat) kapják. Kanyó Máté és Imre Nógrád vármegyétől 1755-ben nemesi bizonyítványt kap (...) az 1645-ben adományozott armálisra vonatkozólag.” Ekkor kapták a magyarországi Kanyók az írásunkhoz mellékelt, 1645-ből származó családi címert.
Egy kutyabőr kalandos története
A legrégebbi Kanyó-címer a már említett, 1591-ben készült példány. Ezt az eredeti nemesi oklevélről származó színes címert – minősége miatt – lapunkban nem tudjuk közölni. Dr. Kanyó Balázs kérésünkre elmondta: az eredeti nemesi oklevélen látható a család legrégebbi címere is. Az oklevél eléggé kalandos úton került a család tulajdonába. „Valószínű, hogy egy háromszéki menekült vitte le magával az Alföldre a második világháború idején. Kistelek környékén dolgozott egy gazdánál, s halála után az oklevél befogadója tulajdonában maradt, majd onnan került a mi családunk birtokába. Az oklevélen látható címer egy mellvértben kivont karddal álló sisakos harcost ábrázol, és tökéletesen megegyezik azzal a címerleíró szöveggel, mely a Gyulafehérvári káptalan korabeli címerleírásában olvasható” – magyarázta.