Időszerűsége és sokoldalú tulajdonsága miatt tartom fontosnak a vadon begyűjthető szederről szólni. A törzsfaj (Rubus fructicosus) máig fel nem leltározott vadfajra különült el, amit magam is megtapasztaltam, amikor uzonkai nyaralásom idején tisztázni akartam az ottani szederfajok biológiai hovatartozását.
A nagy termésűre nemesített fajok a vadon is létező hamvas és molyhos szederfajokból alakultak ki. Ezek többnyire kevesebb tüskéjű és mereven felfelé álló nemes változatok, míg a vadszeder kúszó, és ezért a hajtásaiból könnyen meggyökerező, szinte áthatolhatatlan és szúrós telepet alkot elsősorban bükkösökben, de nem csak ott (sík területen, pl. a rétyi nyírben is gyakori). Az érett, fekete bogyók (tulajdonképpen számos húsos maghéjba burkolt terméscsoport) a málnánál is édesebbek (6,8 százalék cukortartalom), viszont jóval kevesebb C-vitamint tartalmaznak (2–12 mg/100 g), gallussavat, ellágsavat, gyümölcssavakat, flavonoidokat mutattak ki a leveléből, s ez teszi alkalmassá drogként a hasmenés megszüntetésére. Csak éretlen állapotban alkalmas erre, az érett gyümölcs hatása ellenkező. Szárított levele a málna és szamóca levelével keverten élvezeti teaként korlátlanul fogyasztható.
Fehér (olykor rózsaszínes) virágai nyáron jelennek meg, termése folyamatosan érik júliustól októberig. Szokatlanul meleg nyarunk kissé előbbre- hozta beérését, ezért írásunk megjelenése idején találkozhatunk piacainkon szedret árusító falusiakkal. Házi felhasználásának sokoldalúsága teszi kedveltté. Süteményekbe, túróba, joghurtba keverve, fagylaltnak, szörpnek, bornak és likőrnek, kompótnak, lekvárnak feldolgozva lesz őszi-téli édességünk. Ismert szomjoltó és étvágyjavító hatása is.
Mivel könnyen gyökerezik, kertünkben is dugványozhatjuk, de a termés jobb minősége miatt tanácsosabb kertészetből beszereznünk a töveket.
