Kényszer hatására a besenyők népe rátért a kereszténységre, de a vezéri család – bár rokoni szálak kötötték Géza nagyfejedelemhez – megtagadta a kereszténység felvételét. Kö­vetkezményei borzalmasak. Anonymus krónikájában olvasható: „Ez a Tanuzaba egészen Taksony vezér unokájának, Szent István királynak az idejéig élt. (…) Tanuzaba, ki hitben hiú volt, keresztény lenni átallott; így hát temetkezett élve feleségével az Abád-révbe, hogy a keresztségben ő meg a felesége ne éljen Krisztussal örökre.”
A történeti források Thonuzoba és felesége haláláért István királyt vádolják, de a leszámolás módja Gézára vall. Jogosan állíthatjuk, hogy a Taksony nagyfejedelem korában Magyarországra telepedett besenyő fejedelmi házaspár István királysága idején már nagyon öreg volt, ezért életszerűbb, ha az élve eltemettetésüket, illetve az önként vállalt halálukat István uralkodása előtti időre tesszük. A Nagy Legendában olvashatjuk, hogy Géza nagyfejedelem „vérrel szennyezte be kezeit”. Olyan erőszakos természetű fejedelem volt, aki céljai elérésében nem válogatott az eszközökben. A magyar előkelők ezreit kényszerítette a keresztény hit felvételére. Erről még a jó keresztény Thietmár püspök is megbotránkozó szavakkal írt: Géza „rendkívül kegyetlen volt, és sokakat hirtelen haragjában öletett meg. Amikor pedig kereszténnyé lett, a hit megerősítéséért kegyetlenkedett vonakodó alattvalóival.”

Bogát fejedelem származása
Mielőtt István erdélyi hadjáratait bemutatnám, ismertetnem kell a X. századi erdélyi fejedelemség kialakulását, fejedelmének státusát és e fejedelmi család származását. E korszak magyar viszonyainak alapos ismerője – aki közvetlen forrásból nyerte értesüléseit, hisz udvarában fogadta Bulcsú harkát és Tormás fejedelmet –, Bíborban­született Konstantin császár 948 táján úgy tudta, hogy a magyaroknak a törzsi fejedelmek mellett volt még három fejedelmük: a nagyfejedelem, a gyula és a harka. Ezek ténylegesen uralkodtak, őket a vérszerződés (884) megkötése óta csak laza szövetségi együttműködés kapcsolta össze. Konstantin így fogalmaz: „a turkoknak az nyolcz törzse pedig nem engedelmeskedik” a nagyfejedelemnek, de háború esetén „teljes ta­náccsal és törekvéssel” katonailag segítik. Azért emleget nyolc fejedelmet, mert a csatlakozott népek, a kavarok három nemzetsége egy vezetés alatt egyesült, és a hét magyar törzzsel egyenrangúvá vált.
Az erdélyi gyula a magyar nomád államszövetség fejedelmeinek sorában a második rangot töltötte be, közvetlenül a nagyfejedelem után következett. Erdély első fejedelme Bogát gyula volt. Apja, Tétény kezdetben harka volt, később, 904 táján, amikor meghalt Kurszán fejdelem, és a gyula rangú Árpád család főfejedelmi tisztségbe került, a harka rangú Tétény elnyerte a gyula rangot. Az ő leszármazottjai lettek az Erdélyben uralkodó gyulák. Kézai Simon az 1283-ban készült Gesta Hungarorum című munkájában, amikor bemutatta az Árpád vezette második magyar honfoglalást, ezt írta: „A harmadik sereg kapitánya Gyula volt; ő, jóllehet a többiekkel Pannóniába nyomult, utóbb Erdélyben lakott.” Leszá­mítva azt, hogy a Gyula név alatt Tétényt, Bogát gyula apját kell érteni, a Gesta tud arról, hogy a honfoglaló vezér – Tétény harka, majd gyula – először Pannóniában élt, onnan telepedett át Erdélybe. Anonymus is tud e fejedelmi családról: „az erdőntúli földet Tétény ivadéka – írja – egészen Szent István király idejéig birtokolta”.
Mielőtt Tétény harka utóda, Bogát Erdély első gyulája lett volna, a Dunán túl, a Duna jobb partján húzódó térségben uralkodott. Tétény életében Bogát viselte a harka rangot. Ilyen minőségben vett részt a 921–922-es itáliai harcokban az Árpád-házból származó Tarhosszal együtt. Az Árpád-házi herceggel, „Dursac rex”-szel közösen vezetett hadjáratot „Bugát rex” – írja a német krónikás, Cremonai Liudprand. A harka rangot viselő fejedelem feladata volt a Nyugat felé szervezett hadjáratok vezetése. A történetírásban „elfogadott nézet, hogy a nyugati hadjáratokat a harka vezette egy Árpád-házi herceg kíséretében”. Mivel 921 táján a harka méltóságát Bulcsú apja, Kál vette át, egyértelmű, hogy ezért Bogát harka gyula rangra emelése is ekkor történt.

Bogát, Észak-Erdély ura
Miután Bogát a Dunántúlról átköltözött Észak-Erdélybe, érthető módon a harka méltóság átszállt a nyugati hadjáratokat irányító fejedelemre. Bogát gyula feladata lett a Tisza és a Duna mentén lakó, állattenyésztő és földműves, pásztorkodással foglalkozó magyar törzsek ellátása sóval. Ez nem volt egyszerű dolog, mert Erdélyt a Keleti-Kárpátok irányából állandóan fenyegették a besenyő törzsek támadásai. Délről a bolgárok jelentettek veszélyt, akik hatalmukat fenntartották a dél-erdélyi területeken, a Maros középső szakaszán. Ők birtokolták a só- és az aranybányákat. Az itt élő bolgárok vezére lehetett Keán. A Dunántúlról érkező Bogát gyula a 920-as évek elején katonai kíséretére támaszkodva terjesztette ki uralmát az észak-erdélyi nemzetségekre. Mind­ezt a nagyfejedelem egyetértésével, aki érdekelt volt a keleti határok védelmében és a sókereskedelem zavartalan biztosításában.
A honfoglalás után a Maros és Szamos közötti térség öt magyar honfoglaló nemzetsége – Zsombor, Mikola, Borsa, Kalocsa és Agmánd – a Zsombor nemzetség vezető családjának irányításával egy törzsbe szerveződött. E törzs vezetőit (talán) rokoni kapcsolatok köthették Bogát családjához. Ezt megerősíteni látszik az, hogy a Zsom­bor nemzetség oroszlános címerrel rendelkezett, amely a magyar törzsi fejedelmek címerállata, totemje volt. Az a tény, hogy két-három nemzedékkel később, István király 1003-as erdélyi hadjárata idején a Zsombor nemzetség legtekintélyesebb vezetője, Doboka királyi megbízásból a Prokuj gyula elleni hadsereg parancsnoka lett, arra utal, hogy Bogát gyula és az utána következő fejedelmek (Zombor és Prokuj gyula) talán nem a hagyományos szokásrend alapján, nem törvényesen uralták az itt élő honfoglaló magyar nemzetségeket. Ez megmagyarázná, hogy István hadjárata idején a Marostól északra élő nemzetségek vezetői miért hagyták cserben fejedelmüket, Prokuj gyulát.

(folytatjuk)