Mózes Attila könyve* különös válogatás a szerző négy, a maga korában sikeres novelláskötetéből. (Mózes írói kibontakozása és felfutása a nyolcvanas évekre esett.) A Fény hull arcodra, édesem, az Üvegcsendélet, a Füstkorom és a Yesterday, Az Oroszlán hava és egyéb történetek című könyvekből három-három novella szerepel, mutatóban, de korántsem véletlenül olvasható egy karcolat – Szememben árnyékkal virágzik – Mózes Forrás-kötetéből, az Átmenetekből is, mintegy ellenpontként. Itt a szerető, az „érett nő” szólal meg, a novellák ugyanis kivétel nélkül furcsa, bizarr – de soha nem érzelmes – szerelmi történetek.
S ezeket magyarázza a kötetzáró Levél a szerető(k)nek című, a férfi–nő viszonyról, a szerelemről és a szexualitásról valló esszé. Arról beszél, a novellákat mintegy kommentálva, hogy milyen nehezen, majdnem soha nem alakul/hat ki a szerelemben ama bizonyos, vágyott, óhajtott, örökké keresett kényes egyensúly; egyfajta libikóka ez, az egyik alul, a másik felül. Ki vannak szolgáltatva férfi és női szereplők egyaránt – ha nem is egyformán és hasonló mértékben – érzelmeiknek, hiúságaiknak, vágyaiknak, rögeszméiknek, szokásaiknak, mániáiknak, bírvágyuknak, önzésüknek, s főként a partnerüknek, az egymásra futó helyzeteknek és a passziójukat kiélni oly nehezen hagyó világnak.
Ezért nem tartja be a válogatás a novellák megírásának időbeli sorrendjét, összevissza ugrál a kötetek között, s nem véletlen, hogy egyik, nyolcvanas évek végén megjelenő karcolatával indít – Facipő kisasszony –, hiszen az erdélyi kisvárosba látogató francia lány azért kerül közel a fiúhoz, mert ő – a párizsi vendég családtagjaival ellentétben – beszél franciául, tehát kommunikálni tud a vendég lánnyal. Kiderül viszont, hogy a kommunikáció nem minden. A kommunikáció csődjéről szól – más hangfekvésben – a szomorú Jelentések a semmiről, amelyben a feleség ágyhozkötött, beteg férjének meséli, mi látható lakásuk ablakából, s mivel beszámolói, „jelentései a semmiről”, az utca unalmas filmjéről fölöttébb idegesítik a beteget, gyógyulása után „hálából” el is hagyja a nőt… A kiszolgáltatottságról szól a Csurdé tó is, ahol a lány és a fiú idilljét megzavarja két szarkavadász, akik elkergetik a srácot, és megerőszakolják a lányt. A szerelem különféle változatai zengenek Mózes néhány emlékezetes elbeszélésében is, jellemző, hogy a nagy szívhalász, Szindbád – Mózes nyilván a Krúdy-hőst támasztja fel, hatalmas beleérző erővel, stilárisan is folytatva, bravúrosan újrateremtve Krúdy világát, a jellegzetesen indázó óriásmondatokat – öregen, életére visszatekintve szomorkásan ismeri be, hogy nem boldog, ezért nem is a beteljesült szerelmeit idézi fel, hanem egy olyan találkozást, amely ígéretesen indult ugyan, de nem teljesedhetett be… (Szindbád örök utazása). A Yesterday a maga mágikus és bizarr világával is az örök kielégületlenségre utal, a telepatikus képességekkel rendelkező lány elfogadja ugyan a fiút, de nem belé szerelmes, míg az ironikus Az Oroszlán hava egy fiatal amorózó színész és egy lengyel oroszlánszelídítőnő kapcsolatáról mesél, ahol a rivális maga az oroszlán, akit a nőnek estéről estére vissza kell hódítania, hogy előadhassa nagy magánszámát…
Megértetheti-e magát a férfi a nővel, és fordítva?! Erre a képtelen, de kikerülhetetlen kérdésre Karinthy Frigyes adott briliáns választ. Nem, mert mindkettő mást akar: a férfi a nőt, a nő a férfit.
* Mózes Attila: Foglaló. 13 + 1 érzelmes beszély. Erdélyi Híradó – Előretolt Helyőrség könyvek. Kolozsvár, 2011
