,,Azért gyűltünk össze, hogy felmutassuk a mi konok hűségünket az egy és oszthatatlan magyar nemzet iránt" — nyitotta meg az ünnepséget Hende Csaba, a Polgárok Házát fenntartó Szövetség a Nemzetért Alapítvány kuratóriumi elnöke, fideszes politikus.

Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) elnöke arról beszélt, hogy három évvel a népszavazás után ,,legalább három tapasztalattal lettünk gazdagabbak": a magyarországi politikai, szellemi elit túlnyomó része ma már nem ellenzi a kettős állampolgárságot; a vajdasági magyarság az őt sújtó, aránytalanul nagy csapások ellenére csak kismértékben fordult el az anyaországtól; valamint a magyar—magyar viszonyrendszerben korszakváltás zajlik. A VMDP elnöke a kettős állampolgárság szükségességét hangsúlyozva azt mondta: ha Magyarország meg akarja teremteni fenntartható fejlődésének feltételeit, akkor nem mondhat le a nemzet egészében rejlő energiákról.

Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere beszédében úgy fogalmazott: ,,2004. december 5-től ismét szégyen lett magyarnak lenni itthon, és még nagyobb szégyen határon túl. A szabadkai piacon, ahol azóta bátrabban ütnek arcon, Kárpátalján, ahol elszállt talán a legeslegutolsó, Európához fűződő remény, és Erdélyben, ahol a tolakodó idegenség joggal hivatkozik arra, hogy hazátlanok vagytok, magyarok." ,,December 5-én Kádár és Gyurcsány népe olyat tett, amely példátlan az európai nemzetek történetében: a gyomrán, a zsebén áthaladó érzelemtől uralva elutasította 3,5 millió testvére feléje nyújtott kezét" — mondta. Szász Jenő beszéde végén tiszteletbeli székely címet adományozott az ünnepségen jelen lévő Mádl Ferenc volt köztársasági elnöknek egyebek mellett azért, mert síkraszállt a nemzetegyesítés ügyéért.

A 2004. december 5-én tartott népszavazáson az összes választópolgár több mint egynegyede nem adott a kettős állampolgárságra — illetve a kórházprivatizációra vonatkozó kérdésre — azonos választ, ezért a voksolás eredménytelenül zárult.