Őket két tapasztalt hegymászó – a megyeszékhelyi Tulit Zsombor és a nagyváradi Farkas László – kíséri el erre az életre szóló kalandra. A csapat csütörtökön (augusztus 30.) indult el, és szombaton érkezett meg a Mont Blanc lábánál fekvő Chamonix-ba. Egy kis pihenő után az erdélyi hegymászók vasárnap készültek indulni a 3167 méter magasan fekvő Tete Rousse menedékházhoz, és ma kisebb akklimatizációs túrákon vesznek részt. Az indulás előtt egy nappal kerestük meg az expedíció ötletgazdáját, Tulit Zsombort, aki úgy véli, hogy szerdán (szep­tember 5.) délre érnek fel a 4810 méter magas hegycsúcsra.
– Befejeződött a felkészülés, és csak egy nap van hátra az indulásig. Milyen volt és hogyan telt el az elmúlt két hónap?
– Sikeresen zárult az idei Mont Blanc kezdőknek expedíció első szakasza, ugyanis sikerült kiválasztanunk azt a hét személyt, aki velünk tart erre a magashegyi túrára. Azzal a tizenöt személlyel, aki kitartóan részt vett az edzéseken, a felkészülésen, és akivel együtt jártunk a hegyekben, azt a döntést hoztuk, hogy kettéosztjuk a csapatot, és egy részét most, a másik felét pedig jövőben visszük a Mont Blanc-ra. Erre azért volt szükség, mert a csapat tagjainak elég friss a fizikai felkészülése, ám komoly hiányosságaik vannak a tapasztalat terén: télen majdnem senki nem aludt még sátorban, s kevés téli túrán vettek részt. Ez nem azt jelenti, hogy most a legjobbakat és jövőben a kevésbé felkészülteket visszük magunkkal. Túl vagyunk egypár nagyon érdekes túrán: megfordultunk a Nagykő-havason, a Csukás-hegységben, háromszor jártuk meg a Fogarasi-havasokat. Ezek mellett volt közös sátorozás, sziklamászás a rozsnyói és a vargyasi szorosban, sikerült begyakorolni a hágóvas és a jégcsákány használatát, a kötélmanővereket, s nem utolsósorban elsősegélynyújtást és mentési technikákat tanultunk meg. Most következik az expedíció második része, azaz a tényleges hegymászás. Ahogy az elmúlt években, úgy most is az Alpin Sport Egyesület biztosítja a felszerelés nagyobb részét, gondolok itt hágóvasra, jégcsákányra, kabátra, nadrágra, sátorra, hálózsákra, kötélre, meg olyan felszerelésre, amivel nem rendelkeztek a kezdő hegymászók.
– Kik azok a szerencsések, akik az idén megpróbálhatnak feljutni az Alpok és Nyugat-Európa legmagasabb hegyére?
– Ahogy korábban is említettem, most hét személynek adódik meg ez a lehetőség. A csoport tagja a sepsiszentgyörgyi Csenteri Levente, Mike Csilla és Barta Róbert, a csíkszeredai Ruszuly Emese és Antal Botond, a kolozsvári Márton Béla, valamint a parajdi Balázs István. Ezen az expedíción a nagyváradi Farkas László lesz a segítőtársam, akivel közösen már meghódítottuk az Andok és Dél-Amerika legmagasabb csúcsát, a 6962 méter magas Aconcaguát.
– Milyen volt az emberanyag, amellyel dolgozni kellett a felkészülés alatt?
– A felkészülési időszak mindig újat hoz számunkra! Soha nem volt két egyforma csapat, hiszen mindenkinek voltak hiányosságai, és mi ezeket akartuk pótolni, az erős oldalukat, a jó tulajdonságaikat pedig az expedíció hasznára próbáltuk fordítani. Azt kell mondanom, az idei csoport teljesen más az elmúlt évekhez képest, hiszen a mostani jelentkezők kevesebb tapasztalattal rendelkeztek, mint az előzőek. Korábban sokkal könnyebb volt kiválasztani azt az öt-hét személyt, akit magunkkal vittünk, most azonban eléggé egy szinten mozgott a csapat.
– Akkor most jött el igazából az amatőr hegymászók ideje?
– Igen, azt is lehet mondani, hogy most érkezett el az ő idejük. El kellett telnie egypár évnek ahhoz, hogy beérjen ez a dolog, és olyanok is belevágjanak ebbe a kalandba, akiknek korábban ez meg sem fordult volna a fejében. Most egy nagyon jó csapatot sikerült összehozni, és úgy érzem, hogy a túra alatt fogják egymást segíteni az emberek.
– Csütörtökön indultok, és szombaton érkeztek meg a hegy lábához. Hogy néz ki az expedíció további programja?
– Elképzeléseink szerint szombaton érkezünk meg Chamonix-ba, majd vasárnap egy darabig a fogaskerekűvel folytatjuk utunkat. Célunk, hogy felérjünk a Tete Rousse menedékházhoz (3167 méter). Itt két éjszakát fogunk eltölteni, és egy teljes napot fordítunk kisebb akklimatizációs túrákra. Várhatóan kedd reggel – minél korábban – folytatjuk utunkat, és a Gouter-gerinc felé vesszük az irányt. Itt sziklamászás, via ferrata vár ránk, tehát ez egy picit nehezebb szakasz. Szerdán a Gouter menedékházból vágunk neki a csúcstámadásnak, az indulás valamikor hajnali kettőkor lesz. Előreláthatólag 11–12 óra körül érjük el a csúcsot, s majd innen ereszkedünk vissza. A tervek szerint már csütörtökön újra a hegy lábánál szeretnénk lenni. Ez a tervünk csak abban az esetben valósítható meg, ha az első csúcstámadásunk sikeres lesz, és jó az időjárás. Ellenkező esetben még egy napot várunk a Gouter menedékházban, és csak utána folytatjuk utunkat, s pénteken érünk le. Hazafelé jövet még beütemezünk egy kis sziklamászást, raftingot, vagy éppen ellátogatunk a Dolomi­tokba. Persze mindez attól függ, hogy mennyi időnk marad a Mont Blanc meghódítása után, a hazaérkezést pedig hétfőre időzítettük.
– Jelen pillanatban milyen hangulat uralkodik a csapatban?
– Én azt gondolom, hogy mindenki már ráhangolódott a kirándulásra. Székelyföld különböző pontjairól származnak az amatőr hegymászók, ám már mindenki tudja, ki lesz a sátortársa, és közösen oldják meg az élelmezést, a felszerelés elosztását. A telefonbeszélgetések és az e-mailek sokaságából azt szűrtem le, hogy pezseg az élet, s mindannyian izgatottan várják az indulást.
– A székely zászló elmaradhatatlan kelléke az expedíciónak. Van elképzelésed, milyen más érdekes tárgy kerülhet be a hegymászók zsákjába?
– Ez idáig csak egy dologról szereztem tudomást: Botinak van egy kacsája. A csapat többi tagjáról azonban nem tudok semmit. Tavaly is előkerült egy-két érdekes tárgy, mint például a barátok által aláírt kisebb banner vagy éppen különböző kabalafigurák. A felkészülés alatt nem beszéltünk erről, így nem tudom, ki mivel fog előrukkolni.
Az expedíció támogatói: Kovászna Megye Tanácsa, Sepsiszentgyörgy Polgármesteri Hi­vatala, Depo, Valkes, KBS Sped és a Maros megyei hegyimentő-szolgálat.