Nem kivételek ez alól a szoclibek sem, ha a Băsescu ellen vívott harc egy-egy szünetében szót ejtenek az ország gondjairól-bajairól, előszeretettel emlegetik a decentralizációt. Szavazatszerzésre, népbutításra alkalmas szép szavak hangzanak el, de közben a háttérben mindennek éppen az ellenkezője zajlik. Nemrég kiszivárgott a Nemzetközi Valutaalap­pal augusztus elején véglegesített megállapodás egyik melléklete, amelyből kitűnik, Bukarest rátenné a kezét a helyi adókra és illetékekre, az önkormányzatoknak alárendelt adóhivatalok helyett ismét a pénzügyminisztériumhoz tartozó Adó- és Pénzügyi Hivatal gyűjtené be a polgárok hozzájárulását. Az indoklás szerint így hatékonyabb lenne a pénzbehajtás. Csak­hogy mindennek éppen az ellenkezőjét állítják az érintettek, maguk a polgármesterek. Politikai színezettől függetlenül mindenik azt mondja, hogy amióta 1999-ben létrehozták a helyi adóhivatalokat, sokkal eredményesebb lett az illetékek beszedése. Néhol meghaladja a 90 százalékot, de legtöbb településen 75 százalék feletti. A polgármesterek tartanak attól is, ha központilag gyűjtik be a települést megillető adólejeket, nem látnak majd belőlük semmit, elakad a pénz Buka­rest­ben, márpedig a helyi költségvetés több mint húsz százalékát ez teszi ki. Sokan hangoztatják, hogy az intézkedéssel sérül a helyi autonómia, funkció nélkül maradnak az elmúlt 12 évben kialakított hivatalok, alkalmazottjaik pedig munkanélkülivé válnak. Az emberek adózási kedve is csökken, hisz senki nem fizet szívesen, de ha tudja, hogy az a pénz városát, faluját gazdagítja, környezete szépítését szolgálja, mégis könnyebben nyúl zsebébe. Jól érzékelhető, fejlődő községekben, városokban nőtt az adóbefizetés.
Egy szó mint száz, semmi nem indokolná a kormány tervezett intézkedését, minden jel szerint csak azért vállalják, hogy szembemennek akár a szoclib polgármesterekkel is, mert égetően szükségük van pénzre. Ígéreteik különböző juttatásokról szólnak – visszaadják a nyugdíjasoktól illetéktelenül elvett hozzájárulást, a közalkalmazottak levont bérét – ám a bevételek nem nőnek, a gazdaság zsugorodik. Pénz kell nekik bármi áron, és ezt az utat találták.
Az pedig bizonyos: a polgármesterek aggodalma nem alaptalan, ami befolyik az amúgy is hiányos központi kasszába, az onnan legfennebb cseppekben jut vissza, töredékét remélhetik. A tehetetlen, ésszerű megoldásokra képtelen kormány pedig tönkreteszi azt is, ami még úgy-ahogy működőképes volt.